A házasság manapság közönséges dologgá vált, "világi dologgá" ahogy Luther mondta és ezért manapság lekicsinyelve, világiasan és tiszteletlenül kezelik. Isten teremtési rendjében viszont a házasság szentély. Egy olyan szentély, ahol lelkek érlelődnek isten megszentelő kegyelmében és pedig a házastársak lelkei. Egy szentély, ahol a lelkek felnőnek " ...gyarapodnak bölcsességben, korban és kedvességben..." mint a gyerekek.
Tartsunk tehát néhány rendíthetetlen igazságot a szemünk előtt: „Isten mindenható ereje alkotta a házasság közösségét. Nem az ember és nem is az emberi akarat teremtette a házasságot, hanem Isten és az ő akarata. Nem Isten volt az, aki Ádámot és azután Évát teremtette és így megalapította a házasság közösségét?”
A teremtés történetében a következőt olvashatjuk "Teremtsünk embert képmásunkra magunkhoz hasonlóan...” Isten a saját képmására teremtette őt, férfinak és nőnek... Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk. Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. [Gen 1,26-28]. Ebből következik, hogy a házasság nem egy "világi dolog" ellentétben a protestáns felfogással, ahogyan Luther fogalmazza meg 1530-ban a „von Ehesachen-ben” a következő szavakkal: "Senki sem tagadhatja, hogy a házasság egy külső, világi dolog mint a ruha, étel, ház és udvar és így a világi hatóságok alá van rendelve."
A házasság Luthernél teljesen az emberi önkénynek, és a világi hatóságoknak (az államnak) van kiszolgálva. Manapság az emberek azt hiszik, hogy a házasság "világi dolog", csak egy papír az együttélésről és nem törődnek Isten teremtési rendjével.
Mi viszont rendíthetetlenül hisszük azt az igazságot: Isten mindenhatósága teremtette meg a házasság közösségét. A férfit és a nőt Isten teremtette. Mindkettő ember, teljességében és egészen, de testiekben különböznek egymástól, ez a különbség a lelkükben is látható de ezek a különbség által egészítik ki egymást egy teljes egésszé. A nők inkább személyes, míg a férfiak inkább a tárgyi dolgokra irányulnak. Ez lényeges különbség a női és a férfi psziché közt.
Egy további rendíthetetlen igazság:
Ez 1931-ben volt. 60 évvel később – 1991-ben - a sajtóban az a hír járta, hogy a világon Olaszországban a legkisebb a gyermekáldás. Ez nem csak a házasság szentségének a krízise volt, hanem az egész katolikus egyház katasztrofális válságát is mutatja. Nem lennének már az anyák istenfélőek és az apáknak nem lenne lelkiismeretük? A gyerekek egy Isten akarta jó a házasságban. A katolikus házasság és a katolikus országok mindig gyermek gazdagságukkal tűntek ki. A házasság egy Isten akarta szövetség, amelynek gyümölcsöznie kell. Ennek az a célja Isten teremtési tervében, hogy a házasság sok gyermeket ajándékozzon az életnek, a családnak és Istennek. Így a földön legyenek emberek és majd a mennyországnak lakói. Érthető, hogy a házastársaknak egy nagy kereszt, ha önhibájukon kívül nincs gyermekük.
Hadd mondjak egy további példát: Egy másik rendíthetetlen gondolat a házasságban a hűség. A Sinai hegy parancsolata így szól: "Ne paráználkodj!" XI Piusz pápa "casti connubii: című körlevelében 1931. december 31-én a következőt írja:"Ez az, ami a házasság hűségét kifejezi: Egység, tisztaság, szeretet és engedelmesség."
Az igazság megkoronázása: Jézus Krisztus a házasságot 7. szentségé tette.
Fontos meghatározni, hogy: Mi is egy szentség?
Erre a válasz az, hogy: „Egy külső jel, amely egy szent dolgot mutat és kegyelmet közvetít.” Ez a szentség definíciója. Ezek szerint a házasság egy szent jel.
Szent X. Pius pápa katekizmusában a következő kérdést teszi fel (830.sz.): "Mi a házasság szentsége?” A házasság egy Jézus Krisztus által alapított szentség, mely egy szent és feloldhatatlan kapcsolat férfi és nő között és azt a kegyelmet adja, hogy egymást szent módon szeressék és gyermekeiket keresztény élet szerint nevelhessék."
A házasság egymás iránti hűség és szövetség oly módon, hogy a házasság egy jelkép, Jézus Krisztus és egyháza között, kegyelmet is közvetít, gyógyító kegyelmet.
Manapság sokat beszélünk a megrendült házasságokról melyeket nem lehet helyre állítani. May professzor úr következőt feleli erre: „Szerintem nincsenek gyógyíthatatlan, beteg házasságok, csak emberek, akik nem akarnak megtérni. Ők viszont vannak. Nincs bukott házasság sem, csak emberek vannak, ahol vagy az egyik vagy a másik nem akar megtérni. Ha megemlékeznek a házasság szentségéről, a házasság kegyelméről, akkor lehetséges az újrakezdés. Egy átfogó gyónás, egy húsvéti áldozás a piros bársony térdeplőn, ahol ez már egyszer megtörtént. Ez az újrakezdés a házasság újjászületése.”
Természetesen a házastársaknak egyházilag is meg kell esküdniük. Manapság sok katolikus csak polgárilag házasodik és azt hiszi, hogy meg vannak esküdve. Ez egy nagy tévedés. Elegendő ehhez Szent X. Piusz pápa katekizmusában utána olvasni: "Elegendő egy kereszténynek csak polgárilag esküdni? Nem, egy kereszténynek nem elegendő csak polgárilag házasodni, mivel ez nem egy szentség és nem egy igazi házasság (853.sz.)"
Milyen állapotban lennének a házastársak, ha csak polgári házasságban élnének együtt? Halálos bűnben élnének. Isten és egyház előtt törvénytelenül élnek együtt.
Dicsérjük tehát Isten mindenhatóságát, bölcsességét és jóságát, hogy a házasságot védelmező igazsággal és áldásos javakkal látta el, megszentelte és megerősítette.
Szt. Ágoston szavaival "Gyermekáldás, hűség, ezek mind azok a javak, ami miatt a házasság már önmagában is jó."
A mai vasárnap az evangéliumban a megváltó első nyilvános cselekedetével, a kánai menyegzőn tett csodájával ismerkedhetünk meg. A boron keresztül a házasságot áldja meg, mivel a család képezi a társadalom alapját. Az evangélium azt is megmutatja, hogy a Szűzanyának milyen fontos szerepe van egy katolikus házasságban. Ő az, aki közbenjárásával a házastársaknak segít és csodákat kér, megváltónktól.
Kérjük mi is a Szűzanya közbenjárását a megváltónál a házasságok megújulása érdekében társadalmunkban, pont a fiatalok házassága érdekében.
A vízből legyen bor, a közönségesből legyen magasabb, a "világi dologból" legyen a házasság szentsége.
Ámen
P. Klaus Wilhelm
