A Jó pásztor képét már a római katakombákban is megtalálhatjuk és ez azt bizonyítja, hogy már az ókeresztények is ezt a képet szerették. Sok pogány keresztény szeretet lenni is azt a kérdést tették fel, hogy Isten megbocsájtja e bűneiket. Tényleg lehetséges, hogy Isten szeret minket és minden léleknek utána megy, még az elveszett bárányt is a vállán hordozza?
Igen, ez így van és a Megváltó maga meséli el a példabeszédet a jó pásztorról. Az Úr ma megmutatja a jó pásztor jelét: "A jó pásztor az életét adja a juhaiért." Ez a magatartás az igazi keresztény magatartás.
A jó pásztor aggódik a juhaiért és így az isteni pásztor néhány intézményt rendezett be társadalmunkban, hogy pásztori törődését megmutassa. Ezek az intézmények a teremtési rendből adódnak, így természetesek, mint például a család és a megváltás rendjéből az egyház.
Aquinoi Szent Tamás értelemszerűen a következőt mondja: "Paternitas in Deo et creaturis... Az atyaság Istenben van és teremtményeiben.... nem ugyan abban a módban de hasonlóan." (Summa Theologiae 1q31 art.3ad3)
Így találjuk tehát a pásztori hivatalokat különböző szinteken:
- Krisztus földi helytartójának a pásztori hivatala
- A püspök mint az apostolok utódjának a pásztori hivatala
- A pap pásztori hivatala
- Az apa pásztori hivatala
- Az anya pásztori hivatala
- A világi hatóságok pásztori hivatala
- a tanártól a polgármesterig,
- az állam vezetőjéig.
Ez az "egymásért lenni", az "egymásért felelősséget vállalni" a keresztény felebaráti szeretetnek felel meg. Ennek ellenkezője Kain szavai, amikor megölte testvérét: "talán őrzője vagyok testvéremnek?” [Gen 4,9]
A pásztor másokért van, nem magáért. Nem azért, hogy saját érdekeit valósítsa meg, hanem egy szabad, kötetlen életet vezessen.
Nem de jelentéktelen és szegény pásztorokat választott ki az Úr, hogy elsőként ismerjék fel és hódoljanak az újszülött gyereknek Jeruzsálemben? Pásztorokat akik nehéz körülmények között éltek, hogy nyájukat őrizzék.
Manapság az emberek kötetlenséget igényelnek, hogy a saját egojuknak hízelgő életüket élhessék „Valósítsd meg önmagad!”
A házastársak nem akarnak gyerekeket, hogy saját, szabad életüket élhessék „Saját, önálló karriert építhessenek”.
A paraszt gyerekek már nem akarnak többé parasztok lenni, hogy ne keljen egy, a parasztudvarhoz kötött életmódot folytatni.
Ezeket a jelenségeket nap mint nap megfigyelhetjük az élet minden terén. A menekülés viszont nem tesz boldoggá, ellenkezőleg, az embert belsőleg kiüresíti.
Ez a liberális idő szelleme. A farkasok munkálkodnak, hogy tönkre tegyék a keresztény társadalmi rendet, az egyházat, a keresztény családot.
A mai napon, a jó pásztor példabeszéd által bátorítva leszünk, hogy lépjünk fel a farkasok ellen, akkor is ha kényelmetlen számunkra. "A jó pásztor az életét adja a juhaiért."
A Megváltó az igazságnak megfelelő életpéldát ad nekünk:
- az istenszeretet példáját,
- a felebaráti szeretetét,
- a lelkekért való felelősség,
- az engedelmesség a halálig, a kereszthalálig.
Ez az engedelmesség Istennel szemben, ami azt jelenti:
Engedelmesség isten megváltói rendje iránt. Az Úr Jézus Krisztus sem a saját emberi akaratát követi, hanem egy magasabb akaratot, az Atya akaratát: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” [Luk 22,43]
Így nap mint nap feláldozzák magukat a szülők, az apa és az anya a családért, hogy beteljesüljön a teremtés rendje de ugyanúgy igyekeznek keresztény életmódot is élni, hogy beteljesüljön a megváltás rendje.
Így áldozzák fel magukat a papok és a szerzetesek a lelkekért, hogy beteljesüljön a megváltási rendje.
Ez a feláldozás sokszor nehéz de "az igazság szabaddá tesz" [Ján 8,32] és boldogságot ad a szívnek ("gaudete in Domino" Fil 4,4] megtapasztalhatjuk a szeretet dicshimnuszát [1Kor 13,1-13]
A jó pásztor iskolája a Szentmise Áldozat
A Szentmise minden nap tanítja nekünk a Jó Pásztor életét és példáját, Jézus Krisztusét. A Szentmise olyan legyen mint egy pecsét amely lelkünket megpecsételi, lelkünknek egy formát ad, a Jó Pásztor formáját, aki oda adja életét.
Lefebvre érsek egyszer egy prédikációjában Ečone-ban a következőt mondta: "... ha itt a földön valaha megtörtént a szeretetnek egy cselekedete, amelyet a legszebbnek, legkiemelkedőbbek nevezhetünk, akkor az urunk Jézus Krisztus halála a kereszten, hogy az Atyát dicsőítse és lelkünket megmentse. Szeretet Istenhez és felebarátainkhoz kell, hogy töltsön el bennünket, ha a Szentmisén részt veszünk." (Damit die Kirche fortbestehe, 339. oldal)
"Mostantól, Isteni rendelkezésre, nem tudunk szeretni anélkül, hogy ne áldozzuk fel saját magunkat. Ténylegesen el kell halnunk, saját magunkat elfelejteni, hogy szerethessünk." (Das Opfer unserer Altäre, 145. oldal) Jegyezzük tehát a mai Jó Pásztor vasárnapon az olvasmány szavait meg:"Mert erre vagytok hivatva, hiszen Krisztus is értünk szenvedett, példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait." [1Pét 2,21]Ámen
