4. Vasárnap Húsvét után

Kedves hívek!

A Szent Evangéliumban az Úr a Szentlélek eljöveteléről beszél. A Szentlélek az "igazság lelke", a "vigasztaló" ő fog benneteket minden igazságra tanítani. A Szentlélekre szükségünk van. Egy nehéz krízisben élünk, a modernizmus krízise az egyházban. Erről a tévhitről nyugodtan mondhatjuk az Evangélium szavaival "Egy bűn, mivel nem hittek bennem." "Bennem" ez azt jelenti, hogy JÉZUSBAN, testében és lelkébe, istenségeben és emberiségében. A modernisták nem hisznek Jézusban mint igaz és egyetlen Isten.

Ezt szépen láthatjuk, ha a modernisták nézőpontjukat vizsgáljuk a húsvéti titokkal szemben. Dr. Georg May professzor már 1983-ban leleplezte a modernisták nézeteit a "Der Glaube in der nachkonziliaren Kirche" című könyvében. May professzor úr akkoriban a Mainzi egyházjogi szeminárium elnöke volt.

A 12. fejezet címe "Alarm um Jesu Auferstehung, illetve riadó Jézus feltámadása körül". Mit írnak neves teológusok kiadványaikban Jézus feltámadásáról? Az egyikük, Rudolph Pesch már 1973-ban azt írja hogy: "a beszéd, Jézus feltámadásáról csak egy kifejezés a hívő hitvallásnak Jézus eszkatológiai jelentősége miatt."

Nem több.

Sőt azt írja, hogy nem a feltámadott megjelenése alapította meg ezt a hitet hanem fordítva, a hit alapította meg a jelenést.

Ez semmi más mint a híres protestáns teológus Rudolf Bultmann állításai, csak két évtizeddel korábban. 1951-ben már azt mondta, hogy: "A húsvéti esemény mint Krisztus feltámadása nem egy történelmi esemény, a történelmi esemény csak a tanítványok húsvéti hite."

Szintén álszent módon nyilatkozik a katolikus teológus, Edward Schillebbeeckx amikor az 1975-ben megjelent kiadványában Jézus tanítványai hitét a feltámadásról egy egyszerű megtérési folyamat eredményének tartja, amiben megértették Jézust és kishitűségüket legyőzték. Jézus megjelenése csak egy fajta magyarázata a húsvéti hitnek.

Magyarul mondva: Jézussal, halála után nem történt semmi, csak tanítványaival. Kereszthalálában nem tudtak megnyugodni, illetve belenyugodni. Gondolkoztak és megtalálták a megváltó formulát a feltámadásról.

Az angyalok a sírnál kitalációk és Jézus megjelenése az apostoloknak csak azoknak az autoritásuk erősítésének szolgált.

A modernisták szerint az újszövetség leírásai ilyen módon lesznek átalakítva. Amikor az emmauszi tanítványok izgatottan visszafutnak és azt kiabálják, hogy "az úr valóban feltámadott!" akkor itt a modernisták azt a szót, hogy "valóban" tagadják, illetve másképpen interpretálják.

"Valóban" viszont azt jelenti, hogy az Úr ténylegesen feltámadott, testtel és lélekkel! Beszéltek vele és látták stb.

Ha ezeket és hasonló történeteket olvassuk az Újszövetségben akkor mindannyiunk számára tisztának kell lenni, hogy:

Nem a hit produkálja a feltámadott Jézus látását (ezt a Modernisták állítják) hanem a látás vezeti a hitetlent, a kételkedőt a hithez. Az apostolok és tanítványok Jézus keresztre feszítése után lehangoltak voltak és félve bujkáltak a zsidók elől. Csak amikor a feltámadottal ténylegesen találkoztak, beszéltek, megérintették és ettek vele az asztalnál, akkor hittek a feltámadásba. Ez azt jelenti: "Valóban feltámadott az Úr!"

Az apostolok nem mint a feltámadást valló tanúiknak értelmezték magukat, hanem a feltámadás tényét tanúsították!

A Modernisták metódusa, hogy szavakat másképpen értelmeznek.

Karl Lehmann bíboros, a német püspöki konferencia elnöke egy írásában 1968-ban és 1975-ben azt állítja, hogy a "harmad napon-t" nem kronológiailag kell értelmeznünk hanem csak Isten gyors megmentő hűségét fejezi ki.

Szinte már csak nevetni lehet a Modernisták fantáziálásáról. Mit mondunk mi erre? Természetesen feltámadott Jézus Krisztus a harmadik napon és emiatt ünnepli az egyház a Vasárnapot mint az Úr napját. Nagypénteken volt a keresztre feszítés és vasárnap reggel a feltámadás, ez természetesen így volt és természetesen a "harmad napon-t" kronológiailag kell értelmeznünk.

Hogy lehet valaki püspök és bíboros aki nyilvánvaló tényeket tagad?

A Modernisták gondolkodásban máig nem sok változott. A különböző hittankönyveket, egyházi lapokat vagy plébániai írásokat átlapozva, mindenhol a modernizmus bomlasztó elemeit találhatjuk.
A 1907-ben X. Szent Piusz pápa által kiadott Pascendi körlevélben a Modernisták tanításai nyíltan ki lettek tárva és elítélve. Csak csodálkozhatunk, milyen aktuálisak kijelentései. Egy példa:

A világvallások találkozója 1986-ban Asisiben mint történelmi esemény szinte forradalmi volt, hallatlan, frontális támadás az Isten által alapított egyház és egyedüli igazság igénybevétele ellen.

Ha viszont valaki a "Pascendi" körlevelet olvasta, az nem fog ezen elcsodálkozni, hiszen a Modernistáknak nem létezik egy kinyilatkoztatott vallás.
A kinyilatkoztatás számukra az érzelem. X. Piusz körlevelében a következőt írja:

"Ebben az érzelemben tehát, minden tanítási dogmák nélkül, történik Isten megtapasztalása. Az ember itt éli meg és tapasztalja Istent. Ez az az érzés amit a Modernisták hitnek neveznek és ez minden vallásnak kezdete ..... Ez az homályos, vallási érzés az amit hitnek neveznek és ahol a kinyilatkoztatásnak a helye van. Isten tehát az ember belsejében, tehát az egyén belső tapasztalataiban nyilatkozik ki, minden egyes embernél más módon."

Hogy jövünk tehát 1907-töl az 1986-os világvallások találkozójához?

Szent X. Piusz következőt írja, kérem jól hallgassanak:

"A Modernisták tehát ahhoz az abszurd állításhoz jönnek, hogy minden vallás egyben természetes és természetfeletti. Természetes, mivel az egyéni ember tapasztalja és természetfeletti, mivel Isten megengedi, hogy tapasztalják. A személyes tapasztalati érték a lényeg, ahonnan a vallás fenoménját kell szemlélni. ... Tehát a dogmájuk, a vallási tudat, a szubjektív tapasztalt érzés a kinyilatkoztatással egy szinten van."

Most érkezünk Asisihez, amikor X. Piusz azt írja:

"Ez lenne a Modernisták minden vallás megalkotásának története. Minden vallásnál a saját személyes érzések kibontakozásáról szól. Minden vallás tehát valahol egyenrangú. A katolikus hit sem kivétel ez alól. Ugyanaz vonatkozik rá mint a többi vallásra és így egyforma szinten vannak."

A Modernisták tanításait Szent X. Piusz pápa elítélte. Egyébként már az I. Vatikáni Zsinaton is el lettek ítélve, ahogy a körlevélben idézve van, mégis láthatjuk, hogy 80 évvel később ez a tanítás Asisiben a gyakorlatba lett átültetve: minden vallás egy szinten van.

Minden ökumenikus találkozón ezt tapasztalhatjuk. A hivatalos egyház már semmi különös, nem akar misszionálni. Kötetlen beszélgetést szeret, amit párbeszédnek nevez, illetve vallási érzések tapasztalatait közösen kell kicserélni.

Senkinek nem lehet az igazság a birtokában, mindannyian "úton" vagyunk, a zarándok útját járó Isten népe az állandó keresésben.

Ezért tagadnak minden történelmi eseményt Jézus személye körül, főleg a feltámadást és a csodákat, ahogy ezt May professzor úr kifejtette. Abban az esetben, ha Jézus Krisztus élete történelmileg értendő és Krisztus ténylegesen Isten, akkor a más vallású embereknek meg kellene térniük és a katolikus egyházba átlépni tehát az apai házba visszatérni, ahogy az elveszett fiú példabeszédben.

Legyen most elég a Modernizmusból, nézzünk előre a pünkösdi ünnepre. A Szűzanyát látjuk az apostolok között és a Szentlélek hatalmas eljövetelét. Ez a mi CREDÓNK az "egy, szent, katolikus és apostoli egyházunk", ez az az állapot, amelyet bizalommal Isten előrelátásától remélünk.

Imádkozzunk a napokban a Szentlélek tüzes hatásáért, hogy a katolikus egyház a lepecsételt és lezárt sírból dicsőségen feltámadjon. Legyen megint az egész világ és minden nemzet számára láthatóan a Krisztus feldíszített menyasszonya, akihez felnéznek a népek és észrevehetik az igazság szellemét.

Ámen.