Ma a Szent X. Piusz Papi Testvériség alapításáról szeretnék beszélni, mely 1970. november 1.-n volt. Holnap pedig a megholt lelkekről. 44 évvel ezelőtt ment el Lefebvre érsek a svájci Freiburg püspökéhez, Mgr. Charrierehez. Ezen a napon dőlt el, hogy a helyi püspök elismeri-e a Szent X. Piusz papi Testvériség megalapítását. 4 hónapja vizsgálta a szabályzatokat.
Lefebvre érsek a következőt írja: "...bevallom, egy kicsit aggodalmas voltam amikor bementem a püspöki palotába. Az akkori eluralkodó szemlélet már nagyon ellenzett minden, a tradícióval kapcsolatos szervezetet. Így azon a kérdésen töprengtem, hogy Charriere Ő Excellenciája milyen választ fog adni rá."
Csodálkozásomra és persze örömömre rögtön azt mondta, "Igen, igen, beleegyezek! Rögtön alá is fogom írni magának...!" Bevallom, ez egy csoda volt számomra! Milyen nagy öröm volt ez az első kispapok számára amikor e találkozás eredményét megismerték. A Szent X. Piusz Papi Testvériség ettől kezdve hivatalosan lett elismerve a helyi egyházmegyétől. Egy kicsit később pedig ugyanezek a szabályzatok elismerést nyertek Wright bíborostól, a Papi Kongregáció elnökétől.
A bíboros a következőt írta: "...különösen azok a bölcs alap elvek, melyeken ez a mű alapszik, reményt adnak arra, hogy ebből valami jó fog létrejönni."
Már 44 éve, hogy a Testvériség az úgynevezett "3. világháborút vívja", ahogy Lefebvre érsek nevezte ezt a hatalmas szellemi harcot.
Hogy megy tovább?
Marcel Lefebvre érsek szellemiségében a harc folytatódik. Néhányan viszont úgy gondolják, hogy a tárgyalások Rómával árulással végződnek, egy hamis kompromisszummal. Ezeknél az embereknél ez negatív beállítottságukból fakad. Meggyőződésem, hogy a Testvériség előjárói hűek maradnak Lefebvre érsekhez és művéhez az egyház megmentése érdekében.
Bizonyos eredményeket eddig is elért a Testvériség:
- a tridenti szentmisét ismét lehet celebrálni,
- ismét képeznek hagyományos módon kispapokat,
- világszerte priorártusok és kápolnák vannak fenntartva,
- szükséges kritikát gyakorolnak a II. Vatikáni Zsinat tekintetében
Mindettől inspirálva sok híres és nevezetes személy emeli fel hangját ebben az ügyben, mint például a római történész és publicista Roberto Mattei, aki a 2010-ben megjelent és nagy port felkevert "A II. Vatikáni Zsinat - Egy eddig meg nem írt történet" könyvében azt állítja, hogy a II. Vatikáni Zsinat az egyháztörténelem egyik legnagyobb csapása volt, hanem nem a legnagyobb. Roberto Mattei a kereszténység történelmét tanítja az "Europea di Roma" egyetemen. Könyvét "Premio Acqui Storia" díjjal tüntették ki, mely jelentős díj a történészek és az olasz államelnök támogatása alatt áll. A zsűri elnöke annyira felháborodott, hogy lemondott az elnökségéről.
Reménykedünk abban, hogy a II. Vatikáni Zsinat kritikája egyre nagyobb, szélesebb körökben lesz ismert. Adjunk tehát hálát a Jóistennek, ezen a születésnapi ünnepen. Minden szenttel egységben vagyunk a mennyben, mivel megvallották hitüket, mint katolikusok, és sokan mártírhalált szenvedtek. Különösen egységben vagyunk a szentek királynőjével, aki megvéd minket minden belső és külső támadástól az egyházban.
„Sub tuum praesidium confugimus sancta dei genitrix!”
"Oltalmad alá futunk Istennek Szent Anyja"
Ámen
