A Szent X. Piusz Papi Testvériségnek ritka megtiszteltetése, hogy patrónusa az egyik legnagyobb pápai személyiség történelmünkben. Tisztelt Védőszentünk mai ünnepén nagy csodálattal és bizalommal nézünk mennyei védnökünkre, akire testvériségünket bízták. Idén halála 100. évfordulóját ünnepeljük, kérdezhetjük: milyen jelentőséggel bír Szent X. Piusz a mai időkben. Patrónusunkat a legnagyobb pápák közé sorolhatjuk, mivel rendkívüli szent életével példaképként mutatta meg a pápaság adminisztrációját a nehéz időkben. Nem csak nagy szent volt, de kiváló vezető egyéniség Szent Péter trónján.
Mitől lesz nagy egy pápa?
Különösen két tulajdonsággal kell rendelkeznie, amelyek Krisztus helytartóját, a jó pásztort jellemezik:
- Szeretnie kell a nyáját teljes odaadással és ezt egészen a saját élete feladásáig, mivel a jó pásztor életét adja a juhaiért.
- A farkasoktól meg kell védenie nyáját Ez azt jelenti, hogy éberség, bátorság és hajlíthatatlan erősség követeltetett tőle, mivel a farkasokat, a hamis prófétákat, a tévtanítókat kellett távol tartania. Nem lehet bérenc!
Ezek a jó pásztor, két tulajdonsága csodálatos módon egyesülve megtalálhatóak X. Piuszban. E tulajdonságok különösen kitűnnek személyiségében és mint egy piros fonal harmonikusan végigvezetnek egész életében.
Nézzük meg közelebbről, hogy tanulhassunk és példájától elragadtatva mi is buzgón követhessük.
1. X. Piusz atyai jósága
 |
| Szent X. Piusz pápa |
Mindenki, aki ismerte mint káplán, püspök és pápa, egységesen tanúsítják, hogy egy végtelen jó szíve volt. Már Tombolói káplánként teljesen átadta magát a rábízott lelkeknek, nem kímélve saját magát sem.
A faluban, a határtalan felebaráti szeretetének emlékezete mindig élénken megmaradt. Ténylegesen úgy élt mind a legszegényebbek a faluban. Nélkülözések voltak az állandó kísérői. Minden hezitálás nélkül odaadta utolsó ingét vagy az utolsó fillérét.
Egy rászorult sem kopogott hiába az ajtaján, mindig segített, még akkor is ha a spájz utolsó élelmiszerét kellett odaadnia. Mindent odaadott, mivel ténylegesen szerette a rábízott embereket és rendíthetetlenül bízott Istenben. Ő maga a szerénység megtestesülése volt.
Egy hölgy Tombolóból egyszer azt mesélte, hogy Don Sarto atya olyan kopott kabátban ment, hogy káplántársai kinevették és azt mondták, úgy néz ki mintha most érkezett volna a háborúból.
Később Salzano plébánosaként megmutathatta hősies szeretetét. Amikor 1873-ban Olaszországban kitört a kolerajárvány nem csak saját tulajdonát, de saját személyét is feláldozta. Kész volt saját életét feladni a betegekért és haldoklókért.
Káplánjainak feladatául adta, hogy az élőkkel foglalkozzanak és ő saját maga pedig a haldoklókkal. Éjjel, nappal dolgozott mint pap, ápoló és orvos. Házról házra ment. Éjszaka eltemette a halottakat és ha a sírások félelmükben elmenekültek a koporsókat is saját maga vitte a temetőbe.
Amikor véget ért a járvány saját maga is úgy nézett ki mintha a halál küszöbén lenne. Lefogyott mint egy csontváz, kimerült és erőtlen volt. A teljes hősiességig ment, amiről Jézus azt mondja, hogy senkiben nincsen annyi szeretet mint abban aki feláldozza életét másokért.
Amikor 50 évesen Mantua püspöke lett, nem sok idő kellett és az emberek el voltak ragadtatva püspökük kedvességétől és jóságától. Sokszor lehetett az emberektől hallani, hogy olyan mint "egy angyal", "egy szent", vagy inkább a "mennyországban van mint itt a földön."
Kedves hívek, hiányzik az idő, hogy atyai szeretetét jobban leírhassuk, pápai éveiben is megmaradtak ezek a jellemvonásai. Akkor különösen módon az eltévedtek és az egyház ellenségeinek a sajnálatában nyilvánult meg.
Mint pápa rá volt kényszerítve, hogy a modernista klerikusok ellen szigorúan fellépjen, amit nagy fájdalommal tett meg. Ezekben az esetekben ő volt az első aki szenvedett, mivel sajnálta a bűnösöket.
Álmatlan éjszakái voltak, imákban kérte, hogy jobb belátásra térüljenek a bűnösök. Az emberi gyengeségeket mindig elnézte. Amikor hírt kapott botrányt okozó eseményről, csak azt válaszolta, hogy mi is csak "húsból és vérből" vagyunk, mi is bűnösök vagyunk és hibákat követünk el.
A személye ellen elkövetett sértéseket, gyalázásokat vagy hazugságokat gyorsan, nagylelkűen megbocsátotta Isten iránti szeretetéből fakadóan.
Kedves hívek!
Szent X. Piusz a jóság és a szeretet példaképe számunkra. Ha az eltévedt juhokat vissza szeretnénk nyerni akkor nekünk is hasonló módon kell cselekednünk. A szíveket nyitó kulcs csakis a jóságos szeretetben van.
2. Rendíthetetlen szilárdság
Amilyen szelíd volt a bűnösök iránt, olyan szigorú és rendíthetetlen volt, amikor Isten és az egyház jogait kellett megvédenie és a rábízott nyájat.
Semmitől nem engedte tetteit befolyásolni vagy korlátozni. Ez mutatja Szent X. Piusznak mint uralkodónak az erősségét, tetterejét és elhatározottságát. A fontos dologban hozott döntéseit, amit helyesnek és szükségesnek tartott, hajlíthatatlan bátorsággal vitte végbe. Ekkor olyan energiát mutatott, hogy senki sem tudott ellenállni neki.
Nem hiába mondta egyszer egy velencei halász, amikor Sarto pátriárka pápává választásáról értesült, hogy: "egy olyan embert választottak aki vasból van" és egy mantuai hozzátette, hogy "egy olyan vas ami szeretetből és hitből lett ötvözve és annyira kemény, hogy Napóleonnak nem lett volna olyan könnyű célját elérni, ha vele lett volna dolga."
Ezt az embert vasból emelte az Isteni előrelátás Szent Péter trónjára, olyan időben amikor az egyházellenes harc volt a zászlókra írva. Egyedül Isten tudja, milyen hősiesség kellett Szent X. Piusztól, hogy az egyház ellenségeinek minden támadását kivédje.
Erőssége legnagyobb benyomását a modernizmus elleni harcban láthatjuk, amit az összes tévhit gyűjtőmedencéjének nevezett el. Érdemes egy pillantást vetni rá. Szinte alig volt, akik ezt a közelegő veszélyt oly tisztán érzékelte volna, mint ő.
Pascendi körlevelében a következőt írja: "A modernizmus rosszabb mint az összes többi ellenség az egyháznak. Nem kívülről, hanem belül kovácsolják tervüket az egyház rombolására és a kár annál biztosabb minél jobban ismerik az egyházat. Nem az ágakat és ágacskákat vágják hanem maga a gyökeret próbálják tönkretenni, a hitet, így akarják Krisztus uralmát alapjaiban elpusztítani."
Eleinte azt gondolta Szent X. Piusz, hogy a modernistákat jobb belátásra bírhatja. Mindent megpróbált: atyai szeretetet, szigort, de feleslegesen és értelmetlenül.
Amikor azt tapasztalta, hogy a modernista méreg sok papot megfertőzött, nem tétovázott és nagy energiával felkészült az ellencsapásra a tévhitek ellen.
Miből állt ez az ellencsapás?
- A tévhitek feltárása és elítélése a Lamentabili és Pascendi körleveleiben.
- További hatékony intézkedések, melyek szükségesek a modernizmus kiirtásához. Ezek különbözőek voltak:
- A papi szemináriumokban a skolasztikus-tomista tanításnak kellett alapul szolgálni a tanulmányokhoz, mivel a modernizmus hamis filozófiai alapokon nyugszik.
- A modernista hajlamokkal rendelkező tanárok azonnali eltávolítása
- Minden klerikusnak antimodernista esküt kellett tennie mielőtt felszentelték volna
Hogy milyen hatékonyak és szükségesek voltak ezek a rendelkezések, a következő évtizedek mutatták meg. Sikerült a veszélyt elhárítani és az egyházból kiűzni a modernizmust a következő 50 évre.
A modernisták viszont nem adták fel, és folytatták aláásó munkájukat. Olyan mértékben szivárgott be mérgük az egyházba, amilyen mértékben csökkent a püspökök figyelme, egészen a II. Vatikáni zsinatig, ahol teljes erővel áttört és az egyháztörténelemben soha nem látott rombolást végzett.
A zsinat utáni tragédia egy szomorú példa arra, hogy Szent X. Piusz milyen tisztán látta a helyzetet és milyen helyesen cselekedett. Ezért ez a harc, melyet dicsőséges patrónusunk 100 évvel ezelőtt vívott, a mai időkben is ugyanúgy aktuális és példamutató. Lefebvre érsek felvette a harcot, és nekünk is ezt kell követni az egyházhoz és a hithez fakadó szeretetünk által, és nem szabad eltérnünk ettől.
Kérjük tehát patrónusunkat a mai napon és a továbbiakban is, hogy atyai gyengédséggel és irgalommal nézzen családjára, mely sok nehézségnek van kitéve. Segítsen nekünk abban, hogy példáját ne csak becsben tartsuk de bátran és határozottan kövessük is azt.
Adja meg nekünk ezt a boldogságos Szent Szűz közbenjárása által, akit egész életében szeretett, és pápasága védelmezőjének nevezte.
