Ma a 10. vasárnapot ünnepeljük pünkösd után és egyben előrevételezve is Magyarország védőszentjének, Szent István királynak az ünnepét e hónap 20. áról. Mindenek előtt szeretnénk csodálni elmélkedni az az imához való szeretetéről, a Szűzanya iránti tiszteletéről halála napján Augusztus 15-én, a nagy "nőnap"-n és a vallás szeretetéről.
Az ő igyekezete által gyökerezett és erősödött meg a hit Magyarországon. A mai vasárnapi evangéliumban a vámosról és a farizeusról hallottunk. Még ha nem is lehet teljesen párhuzamot húzni, mégis úgy gondolom, hogy néhány közös jellemvonást találunk Szent István király és a vámos között.
Mindketten, a vámos és a farizeus is felmennek a templomba. Fel, azt jelenti, hogy a lelket szellemi értelemben felemeljük Isten közelségébe. És pedig felmennek, hogy imádkozzanak. Ez a beszélgetés Istennel, Isten tisztelése, az öröm Isten közelségében, hogy nála lehetnek.
Az egyik, a vámost, a bűnöst, a rászorulót mutatja, a másik, a farizeus pedig a teológust, a tudóst, az önteltet.
A vámos Istenre néz - milyen hasonlóság Szent Istvánhoz -, és ha tekintetét, szemét, nem is meri Isten felé felemelni, mégis a szívét és lelkét felemeli. Ez a alázatosság jele! Nem néz fel, nem közvetlen Isten tekintetébe néz hanem lehajtja fejét és közben a lelkét és szívét emeli.
A farizeus istenre néz, sőt mindjobban saját magára. Négyszer említi az evangélium, hogy azt mondja:" Én!"
Én böjtölök, Én ezt meg azt csinálom, Én adom a tizedet, Én nem olyan vagyok mint a többiek, mint ez a bűnös itt .....
Az egyháztanító Mileve-i Opatus egyszer egy olyan kérdéssel foglalkozott, amellyel valószínűleg hozzáfordultak éspedig, hogy: „Mi jobb? Tisztának lenni a külső bűnöktől és egy kicsit büszkének, vagy bűnösnek lenni és egy kicsit alázatosnak?” Az egyháztanítónk azt válaszolja:"Inkább bűnös alázattal mint bűntelen és büszke."
Az egyiknél meg lehet térni, a másikat viszont elég nehéz rendbe tenni.
A legjobb viszont a tisztaság és az alázat lenne.
De vigyázat: az alázat az igazság alapjain áll. Ez az akarat az igazsághoz és jóhoz, az istenhez való engedelmesség akarata, a szent és tisztaság tisztelete, amely minden önkéntes könnyelmű bűnözést magától tilt.
A bűnös tehát az, akit a megváltónk átkarol. Mindig egy volt bűnöst, nem egy bűnös, aki ott akarja folytatni, ahol abbahagyta, hanem aki legalább igyekszik - akkor is, ha ez nem mindig sikerül neki -, hogy javulni fog és az Urunk Jézus Krisztus örömére szeretne tenni.
A mai Vasárnap offertoriuma tulajdonképen megoldja - ha ilyet egyáltalán mondhatunk - ezt a problémát, ezt a kérdést. "Hozzád emelem lelkemet, Uram, Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam. Hiszen akik benned bizakodnak, azok szégyent soha nem vallanak. Azok szégyenülnek meg, akik a hűséget könnyen megszegik."
Tehát add magad az Úrnak ahogy vagy, mint bűnös is. Ez igaz, ezt akarja a Jóisten, ezt akarja a Megváltónk is. Persze nem azt akarja, hogy ilyenek maradjunk.
A jó akarat, a szilárd elhatározás, a szeretet a jó iránt, a buzgóság a szép és nemes iránt, ezeknek hozza kell tartozni és pont itt láthatunk Szent Istvánban egy csodálatos példát, szeretetét Istenhez, hithűségét, buzgóságát az imában, ami nem csak külsőség volt, hanem életét és kormányozását átitatta és befolyásolta.
Az istentiszteletünk át kell hogy hassa életünket, csak akkor válik igazi istentiszteletté. Az atya olyan munkásokat keres, akik őt imádják igazságban és lélekben. ez hozzátartozik, ahogy a vámos mutatja meg nekünk. "Ó Istenem" ez belső pillantás Istenre, a létezésünk célja és örök életünkre. "Irgalmazz nekem mint bűnösnek" Isten előtt nyomorúságosak és rászorulók vagyunk. Ez egyben Isten fenségességének, nagyságának, szentségességének és csodálatosságának felismerése és elismerése a mi saját rászorultságunk, kisebbségünk és szegénységünkkel szemben. "Irgalmazz nekem bűnösnek" szükségünk van Isten kegyelmére, jóságára, és szeretetére.
Isten hívását halljuk, ami csodálatos, ami boldogító, és ami gyönyörű. Úgy kell válaszolnunk mint Szent Pálnak, a Damaszkuszi úton a városba tartva: „Uram mit szeretnél, hogy tegyek?"
Vagy mint a Szűzanya: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát"
Nem zárja viszont ki egymást, az Isten tevékenységére és cselekedeteire való büszkeség és a saját alázatosság és gyengeség tudata mivel minden jó Istentől jön ahogy Szent Ágoston is írja. „A rossz tőlünk jön, a jó viszont Istentől." Ezért kell nekünk Istennel együttműködnünk és ezt tesszük, ha imádkozunk: „Ó Uram irgalmazz nekem bűnösnek !"
Így kérjük tehát Isten kegyelmét, jóságát és szeretetét, hogy mi is, mint valaha a vámos, a szentek a menyben, a csodálatos példaképek mint Szent István, a Szűzanya védőköpenye alá menekülve, a nagy közvetítőnk és közbenjárónk, bizonyos értelembe a "mindenható közbenjárónk" mivel minden azt akarja, mint Isten, hogy célunkhoz érjünk.
Az örök hazába, a mennyei szülőhazába, az apai házba melyet az Úr előkészített és kiérdemelt nekünk az élete, cselekedetei, szemvédései, halála és feltámadása által.
Ebben segítsen nekünk a Szűzanya, mennyei királynőnk, védelmezőnk és vezetőnk és Szent István király, hogy mi is lelkeket hódíthassunk vissza a keresztény élethez és egyházhoz, talán többet mit valaha a budai vár visszafoglalásánál a törököktől.
Ahogy 1684 vissza lettek verve a törökök, Szent István közbenjárásával, így legyen nekünk is megadva, hogy mi is ismét visszanyerhessük országainkat, lelkeinket szíveinket, szeretteink lelkeit és szíveit, rokonainkét, népeinkét a hithez, és védjük meg a világot amennyiben távol van Istentől, a gonosztól, az ördögtől, hogy ismét a megváltónak, a kegyelemnek és mennyei hazánknak szentelhessük.
Ezért kérjük a Szűzanyának, Magyarország patrónusának közbenjárását és segítségét, ugyan úgy Szent István királyét, akinek újra felajánljuk az országot és a népet, és minden szentet, védelmezőt és akik segítenek a mennyből.
Az ő közbenjárásukkal és segítségükkel el jussunk Isten kegyelme, jósága és szeretete által, minden földi életünk viszontagságain keresztül a mennyekbe, vagy ahogy Szent Pál mondja: „az Ural szembe megyünk”
Ámen
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében
Ámen.
Dicsértessék a Jézus Krisztust!
Ámen.
