A mai Vasárnap a Szent Máté szerinti [13,24-30] evangéliumban a búzáról és a konkolyról halhattunk. Egy olyan példáról szólt, mely a mai egyházkrízisben is fontos.
Mi a búza?
A búzát az emberhez hasonlíthatjuk, aki a mai olvasmányban említve lett. Az az ember, aki úgy fejlődik, ahogy Isten ezt akarja, a jó mag szerint, amely természete szerint nő és jó búza lesz. Milyen szép, ha a mag kihajt és dús búzává nő. Ilyen az, amikor a búza egészséges és természete szerint, Isten törvénye szerint fejlődik , amelyet a természetbe fektetett.
Az ember fejlődjön és bontakozzon ki. Isten teremtette az embert és Isten azt akarja, hogy az ember képletesen szólva az Ő törvényei szerint fejlődjön, jó búza legyen belőle.
Így az ember olyan mint ahogyan az olvasmányban van ábrázolva:
"Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. .... Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket... legyetek hálásak... Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket."
Ha egy ember ilyen akkor olyan mint a jó mag, amely kihajt és jó búzává nő. De a példában a konkolyról is szó esik. A szent egyházatyák szerint a konkoly nem csak az eretnekekre vonatkozik, de minden gonoszra az egyházban.
A konkoly akkor képződik, ha az ember nem engedelmeskedik Isten törvényeinek, nem igyekszik Isten akarata szerint cselekedni. Ilyenkor az ember nem tud fejlődni, degenerált marad. Búza helyett konkoly lesz ebből az emberből. Ez az ember nem fog úgy fejlődni ahogy ez az olvasmányban lett elénk tárva. Mekkora különbség van a búza és a konkoly között: az egyik a csűrbe megy, tehát a Mennyországba, a másik pedig el lesz égetve, illetve a pokolra jut. Az egyik eljut az örök boldogságra, a másik az örök boldogtalanságba zuhan.
A rossz (Szt. Ágoston szerint)
Érdekes a rosszról elgondolkodni. Ezt most megtesszük. Szent Ágoston a rosszról következőt írja:
1) Az első alapgondolatot a következőképpen feliratozhatjuk: "A rossz mint Nemlétezés"
"Nem kell a gonosz, illetve rossz akarat oka után kutatni. Nem a létben van, hanem a nemlétezésben ahogy a gonosz akarat sem egy teremtmény, hanem ernyedtség. Az ernyedt leesés a létezésből, a gyengébb létezésbe, így veszi az kezdetét a rossz akarat."
Egy lényeges észrevétel: A rossz eltávolodás, elszakadás egy magasabb létezéstől egy alacsonyabb felé: a létezési szint csökkenése, egy degeneráció, egy fogyás.
2) Egy másik alapgondolat: "A rossz mint rendetlenség"
Ez az első alapgondolatból adódik. Az ember nem Istent és az isteni rendet követi. Nem azt a rendet és elrendeltséget, amelyet Isten az embernek adott. Ez olyan mint egy növénynél, amelyből egy fa kellene legyen, de mivel nem engedelmeskedik a természet törvényeinek, Isten törvényeinek, így egy degenerált kis növény marad, egy bokrocska.
"Ebből áll minden bűn, hogy az ember az isteni, az igazán maradandótól elfordul a mulandóhoz, a bizonytalanhoz.”
3) Egy további alapgondolat: "Az önkényes, akaratos Én mint a rossz forrása."
"Az igazi ember Isten képmása, és így csak az azutáni törekvésbe tudja magát megóvni, aki ezt belé ültette. Annál mélyebben kapcsolja magát Istenhez, minél kevésbé gondolkodik a saját igényeire. de észben, a saját hatalmát kikóstolva, az Én, mint egy belső intésre, saját magára dobja magát mint a világ központjára. Mint az ellenfél, az ördög mindennek a kezdetén, senki hatalma alatt nem akar lenni.""Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár." [Zsoltárok 49,13]
A példabeszéd tanítását Szent Tamással három pontban tudjuk összefoglalni. A példa tanítja nekünk:
- a Jó és a Rossz származását
- a Jó és a Rossz fejlődését
- a jó és a Rossz végét.
Főleg a "mysterium iniquitatis”, [a rossz misztériumát] az egyházban. Az ellenség az egyházon belül is tevékenykedik. Így írja X. Szent Piusz pápa "Pascendi" körlevelében a modernisták ellen.
Sokan nem tudják megérteni, hogy az egyház miért lehet tele konkollyal? Látható még az egyház? Pápa még a pápa? Szabad Rómával még egyáltalán párbeszédet folytatni?
Lefebvre érsek ebben a kérdésben mindig bölcsen és útmutatóan viselkedett. Nem lett szedevakantista és nem is lett modernista. Akkor is, ha az egyházi krízis manapság különösen elmélyült. Az evangélium 2000 éve azt tanítja, hogy mindig is lesz konkoly az egyházban:
- akkor is, ha a tanítás (credo, 10 parancsolat) szentek,
- akkor is ha az eszközök (szentségek, szentelmények) szentek,
- akkor is ha van elegendő szent és szentéletű, buzgó katolikus
Mindig is megmarad a "mysterium iniquitatis" ,a rossz misztériuma az egyházban. Az emberek által történik, akik a rosszat követik. A végleges szétválasztás a jó és a rossznak csak az utolsó ítéletnél fog megtörténni.
Könyörögjünk a Szűzanyához, mint égi édesanyánkhoz, hogy belőlünk jó búza legyen. Kérjük őt kitartóan kedves rokonaink, barátaink és ismerőseink lelki üdvösségéért, hiszen szeretnénk magunkat valamikor a "csűrben" találni, az örök üdvösségben, a Mennyországban.
Ámen
p. Klaus Wilhelm
