Septuagesima Vasárnapja

Kedves hívek!

"Ábrahám gyerekei vagyunk! Mi tudna már velünk történni? A kiválasztott néphez tartozunk! Biztosak vagyunk üdvözségünkben!"

Így beszélt néhány farizeusi gondolkodású ember Izrael népéből. De Szent Pál komoly szavakkal beszél a Szent Olvasmányban: az atyák kegyelmet kaptak és jó szándékban részesültek! Igen!

De a tragikus eredmény a következő:

"...és mégsem találta Isten bennük tetszését."

nem mondhatjuk tehát:

"A katolikus Egyház gyermekei vagyunk! Mi történhet velünk? Az Új Szövetség Népéhez tartozunk! Biztosak lehetünk az üdvözségünkben. Nem tud velünk semmi történni!"

Nem, így nem beszélhetünk, Isten elvár valamit tőlünk, de mit kér Isten tőlünk?

Az olvasmányban a sportról van szó. "Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el?"

Ez mit jelent? Jó sportolóknak kell lennünk, hogy a mennyországba juthassunk? Nem, ez nem azt jelenti, mivel a sportolók mulandó jutalomér küzdenek: dicsőség, pénz, hiúság, becsvágy, hírnév stb. .... Ez elmúlik, ez egy kis füst.

Tízezrek izgulnak megint a téli szezonban a sísportolókért. Ki fog nyerni?

És gyorsan mint a füst, a dicsőség megint el fog szállni. Viszont igyekezniük és egészségüket kockáztatniuk kell, muszáj a sportolóknak gyerekkoruktól kezdve edzeni, sőt egész életritmusukat össze kell hangolniuk a sporttal. Sokat tesznek, nagyon sokat a mulandó koszorúért.

Szent Pál a következő kérdést teszi fel nekünk:

A sportolók mindent megtesznek, futnak, igyekeznek és nyaggatják magukat egy mulandó koszorúért. Mit teszel te az örök koszorúért?

Igyekszel? Harcolsz a hét főbűn ellen kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség (Szent X. Piusz Kompendium 961sz.)

Igyekezet az erényekért, a főbűnök legyőzéséért.

1. A kevélységet az alázattal győzzük le,
2. a fösvénységet az adakozással,
3. a bujaságot a tisztasággal,
4. a haragot a szelídséggel,
5. a torkosságot a mértékletességgel,
6. az irigységet a jó akaró szeretettel,
7. a jóra való restséget pedig a jóban való buzgósággal.

Nem kell tehát mondanunk: Ábrahám gyereke vagyok, katolikus vagyok, meg vagyok keresztelve, nem történhet velem semmi. Inkább jegyezzük meg Szent Pál apostol intelmét:"... félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket." (Fil 2,12)

Ez azt jelenti:

1. Erőlködjünk, ahogy az olvasmányban halljuk;
2. Szorgalommal, kitartással, és szeretettel ahogy a Szent Evangélium tanítja.
3. A Szent Evangéliumot az Egyházatyák a következő módon magyarázzák:

• egyesek már régóta dolgoznak de szeretetük nem valami nagy, vagy már ki is hűlt, irigyek és rosszindulatúak. Ezért mondja Urunk: "...vagy szemed irigy mert jó vagyok?"
• mások viszont csak rövid ideje dolgoznak, de igyekezve, szeretettel - és meg lesznek jutalmazva.

Az aki magát mások fölé emeli, jobbnak tartja magát tőlük és az ujjával másokra mutat, szidalmazza, lenézi őket: az lesz az utolsó helyen.

Az aki igyekszik, alacsonyan tartja magát és megteszi kötelességét Isten előtt, abból lesz az első.

Így kezdődik a böjt előtti időszak: felkészüléssel, komoly intelmekkel. Ne vegyük félvállról, hozzánk lett intézve, a mi üdvösségünkre.

A Schott-Misekönyvben a mai vasárnaphoz való magyarázat a következő:

"A sátán uralmának és a világ hamis alapelveinek, a gonosz vágyaknak, a ferdített szenvedélyeknek, az önakaratosságnak és önistenítésnek helyet kell adni Krisztus uralmának."

Kedves hívek!

Érintsen meg minket a mai Evangélium. Az intelmek kárhozatalunkra lennének, ha úgy gondolnánk, hogy ezek csak erre és arra vonatkoznak, a szomszédomra de nem reám. Úgyis én jó vagyok és szent. Ez egy farizeusi tévedés lenne, egy rettenetes önbecsapás.

Nem, mindenkinek szüksége van a bűnbánatra és engesztelésre amely imában, alamizsnában és böjtölésben nyilvánul meg.

Szent X. Piusz pápa katekizmusában következő kérdést teszi fel:

"Miért hagyja el az egyház az Alleluját Septuagesimától Nagyszombatig, és miért használ lila miseruhát?"

A válasz:

"... hogy a híveket a szomorúsággal távol tartsa a világ hiú örömeitől és buzdítsa őket a bűnbánat szelleméhez."

Kérjük tehát a Szűzanyát, a mennyek királynőjét, emlékezve arra, hogy gyengék, változékonyak, önfejűek és engedetlenek vagyunk, hogy fogja meg kezünket és a helyes úton vezessen minket: a világ hiúságaitól távol tartva, a bűnbánat szelleméhez, az igazi, hősi, isteni és felebaráti szeretethez.

Ámen.

p. Klaus Wilhelm