A fenti naptár a következő, nyilvános megosztási linken beágyazható asztali naptárakba, mint a Thunderbird Lightning kiegészítőjébe, vagy az Outlook-ba, de minden olyan Naptárba is, mely képes kezelni az *.ICS kiterjesztést. Link: https://www.google.com/calendar/ical/magyarpredikaciok%40gmail.com/public/basic.ics

2016. március 25., péntek

Nagyböjti levél: Időszerű bűnhődés a mai korban lévő káros szenvedélyek ellen

Kedves Barátaink és Jótevőink!


„Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi testünkben.”1 Ezzel a gyökeres mondással ad nekünk Szent Pál apostol bizonyos fokon egy vezérmotívumot a böjti időszakra. A szentséges böjti időszak értelmét és célját találjuk itt meg tömören kifejezve. Követjük Urunkat a sanyargató példájában, hogy az ő isteni élete bennünk megerősödjön. De mit kell itt megölni, hogy élet keletkezzen? Nem keveredik-e bele itt egy ellentmondásba Szent Pál? Hogyan eredhet a halálból egy élet?


A rejtély megoldása roppant egyszerű, de évtizedek óta messzemenően feledésbe merült.2 Ahogyan a jó mag is veszélyben van, hogy gaz és tövisek megfojtják, úgy az a helyzet azzal a maggal is, amely a keresztelésben a lelkünkbe ültetett isteni élet magja, a megszentelő kegyelem. Amely úgy mondva, számtalan bűnös hajlammal van körülvéve, következményei az áteredő bűnünk által megsebesült természetünknek és a személyes bűnnek. Ha az ember ezeknek a züllött hajlamoknak enged, akkor ezek egyre jobban elburjánzanak, hogy  az istenit bennünk behálózzák és végül megfojtsák. Tehát ezeket erélyesen le kell küzdeni és ki kell irtani. Ezt végrehajtani a bűnbánat, illetve a keresztényi kiölés feladata. És így ténylegesen lehetővé teszi a bűnbánat a nem sejtett nagy csodát, hogy Krisztus a saját maga halálán keresztül Krisztus életének dicsőítése menjen végbe.

Legyünk konkrétak. A mély ember- és istenismerő János evangélista három bűnös kategóriát említ az első levelében, amelyek, szavai szerint Istenszeretetének ellent mondanak és vele összeférhetetlenek: a lelki vágy, a testi vágy és az élet gőgje.3 Ezen hármas ellenség ellen a saját maga lelkében állandóan érvényes, de különösen intenzíven a böjti időszakban, a kiölés harcát vezetni.

1) A lelki vágy ellen


A világi hiúságokhoz vonzódó hajlamokat mindnyájan érezzük magunkban, amelyeket talán a médiák képben és hangban kínálnak fel, mint egy szűnni nem akaró tűzijátékot, amely a szemekben vágyat idéz elő. Ugyanígy a bevásárlóközpontok is vonzóerőt gyakorolnak ránk, amennyiben minket dolgokat vásárolni csábít, amikre nincs is szükségünk. Materializmus, mohóság, fogyasztási mentalitás a mi korszakunk jellemzői. Annyira teletömik a lelkünket, hogy az igazi értékekre sokszor már nem is marad hely.

2) A testi vágy ellen


Ha valakinek a szíve a világiakon csüng, akkor nagyon hamar kényszerítve érzi magát, arra, hogy mindent, amit a világ érzéki élvezetként felkínál, kimerítse. Világi szeretet élvezet- és szórakozásfüggőséghez vezet. De ez a függőség félelmetes rabszolgahajtó lesz. Hányan váltak az erénytelenség, az alkohol, az étvágy, a médiafelhasználás vagy más kábítószer megmenthetetlen rabszolgájává, amelyek áldozatukat könyörtelenül megbilincselik. De hála Istennek, egy megmentő jön segítségül, aki felszabadít. A kardja, amivel a láncokat leveri, az a bűnhődés és a kereszt! A bűnhődés útján a teljes szabadságig elénk ment, amelyen őt bátran követjük. Minél messzebbre jutunk a szabadsághoz, annál mélyebben fogjuk az igazi boldogság elbűvölő és mindig új megismerését megtapasztalni, amely pontosan nem a földi szórakozásból áll, hanem az Istentől származik: „Örüljetek örökké Istenben! – Az Úr öröme az erősségetek! – Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.”4

3) Az élet gőgje ellen



A büszkeségre való hajlam mindenkiben rejtőzik. Egyetlen egy vétek sincs olyan mélyen és finoman elágazva a lelkünkben, mint ez. És mert a büszkeség vakká tesz5, a legkevesebbnek van a tudatában ennek a bajnak a nagysága. Ebben áll a tulajdonképpeni dráma, mert a vakság a javulást nagyarányúan megnehezíti. A gőg csataterén tehát különösen figyelmesnek kell lennünk, mert aki a ködben küzd, láthatná, hogyan veri le biztosan eltalálva a büszkeséget és ennek számos cimboráit: az önzést, az önszeretet, a nagyravágyást, az uralkodást és a tapintatlanságot, az érzékenységet és a kritikaképtelenséget, az önmaga túlbecsülését és a tudálékosságot, a haragot, az irigységet és az önkontroll hiányát, stb. Mindenekelőtt kérnie kell Istent az igazi szívalázatosságért, mert ezt nyitja ki a lelki szemet az igazság fényének.

A bűnhődés csataterét tehát felderítettük. Most már a helyes stratégia kifejlesztéséről lesz szó. Senki sem megy előkészületlenül a háborúba és harcol terv nélkül vagy véletlenszerűen????? Ugyanez érvényes a saját lélek belsejében való lelki harcra. Mivel a lelkek nagyon különbözőek, mindenkinek át kell komolyan gondolnia, hol vannak a gyengeségei, hol a domináns hibái, főleg azok, amelyeket puskavégre kell kapni. Nagy hasznára lehet egy bizalommal bíró gyóntatótól tanácsot kérni.

Azonban minden egyéni különbségek ellenére manapság két nagy vészhelyzet létezik, amelyeknek többségünk ki van téve és amik minket nem ritkán legyűrnek. A képernyős médiákra és a materializmusra gondolok. Ezért szeretnék Önöknek két különleges bűnbánó gyakorlatot ajánlani: a médiahasználat nélkülözése a képernyőböjtölésen keresztül, és lemondás az anyagi javakról a könyöradományokon keresztül.

Fokozza-e a televízió az erőszakra való hajlamosságot?


Amerikában évente kb. 10.000 gyilkosság, 70.000 nemierőszak és 700.000 más erőszakos cselekmény írható egyedül a televízió bevezetésének a számlájára. – 1980-ban a Németországban bemutatott televíziós programok több, mint ötven százaléka tartalmazott erőszakot – időközben nyolcvan százalékra emelkedett. (Manfred Spitzer professzor, az ulmi Pszichiátriai Egyetemi Klinika vezetője, idézve a „Jungen Freiheit”-ból)
Médiafüggőség Ausztriában?

Átlagosan 524 percet, tehát majdnem kilenc órát, töltenek el naponta az osztrákok a médiákkal. Ebből 188 percet online. Sőt a hétvégén a 14-29 évesek átlagosan 320 percet, tehát naponta több, mint öt órát online.  (forrás: http:/futurezone.at, 2015.XI.17.)

Digitális böjtölés


A képernyős médiák és az internet elterjedésével az emberiség egy teljesen új gigantikus kihívást kapott: ezeket a médiákat uralni és azt maga felett nem uralkodni hagyni. Mindenki tudja saját magától is, hogy ez milyen nehéz és milyen szomorú következményekkel jár az önuralom hiánya: sok időt elveszít az ember, amelyet az Úr lényegében nekünk a jó cselekedetek megvalósítására ajándékozott; a lelkét semmitmondó, hazug és nem ritkán veszélyes tartalmú szeméttel tölti tele, amely őt az elmélyülő gondolatok iránt lebénítja és az imádságot nehezíti. Hajszától szakadatlanul üldözve a legújabb „fontos” információk után, ráadásul elveszíti a belső nyugalmát és az óvatosságot, amely elengedhetetlen az okos ítélkezéshez és a döntésekhez. A károk litániáját tetszés szerint lehetne folytatni.

Mi a teendő? Szeretném kérni Önöket a böjti időszakban, hogy indítsanak egy közös akciót a médiaszenvedély ellen. Gyakoroljunk médiatartózkodást! Élvezzük az elektromos hallgatást, időt nyerni és a belső erőket szabaddá tenni az imádságra és a szellemi előrehaladáshoz! Áldozzuk fel a médiatartózkodást bűnhődésként, pontosan a médiák általi annyi Istensértésért! Éljen a digitális böjt!

Itt nem a teljes képernyő kikapcsolásáról van szó, hiszen sokan hivatásszerűen rá vannak utalva, hanem inkább a fölöslegesnek és a nem szükségesnek a lemetszéséről. Erőszakot alkalmazni itt saját magával szemben egy kitűnő akaratiskolázási és önfegyelem gyakorlási eszköz.

Böjtáldozat és alamizsna


Isten előtt minden katolikus köteles alamizsnát adni, egyrészt szívességként az egyház és a rászorulók támogatására, másrészt bűnbánatot teljesíteni a földi javak függőségéért és azok helytelen kezeléséért. A „gazdag” országokban mindig szokás volt a böjti időszakban a katolikusoknak egy böjtáldozati projektot előterjeszteni, többnyire egy missziós munkát, amelynek a véghezvitelét támogathatták. Ez egy ideális lehetőséget és ösztönzést adott minden katolikusnak, hogy ezt az alamizsnaszívességet teljesítse. Szívesen tartjuk meg ezt mi is a Papi Testvérületünkben. Ebben az évben az Osztrák Kerület a Fülöp-szigeti Iloiloban lévő noviciátusunk és kis szemináriumunk templomának felépítését támogatja. A becsületünk javára akarjuk írni, hogy segítsünk az Istennek szentelt élet életpályáinak és a hívek növekvő seregének egy méltó és tágas templomot építeni és kiszabadítani őket a mostani szűk garázskápolna-létükből.

Ajándékozzon nekünk, mindnyájunknak Isten egy nagylelkű, nemes szívet a böjti időszakra. Csak az, aki erélyesen dolgozik magán, fog a jóban előrehaladást elérni. Csak az, aki bátran harcol, fogja a győzelmet kivívni, amely nekünk meg van ígérve. Mi nem vagyunk egyedül! Velünk küzd azoknak a nagy csapatja is, akik Jézus neve kedvéért olyan sok országban üldözésben szenvednek. Együtt erősek vagyunk! Tehát ez mindegyikünktől függ!

Szívből kívánok Önöknek Isten kegyét és Isten anyja segítségét egy áldásos böjti időszakhoz.

Papi áldásommal és üdvözlettel

P. Stefan Frey elöljáró


1 2 kor 4,10
2  Ez a „feledésbe merülés” nem véletlen. A híres római teológus, P. Garrigoni-Lagrende már az 1930-as években írja, hogy az akkori modernisták sok publikációkban lebecsmérlik a bűnhődést és a kiölést. Egy „A szabadság és az élet kereszténységét” hirdették. Az emberi természet mégis csak jó – Rousseau üdvözölve -, minek a kiölés és a korlátozás? „Elfelejtették” az eredendő bűn következményeit, valamint a halálos bűn súlyosságát, félreismerték a mi természetfelettti célunk, az Istennel való egyesülésének a végtelen magasztosságát a szereteten keresztül, amely minden világival szemben előnyben részesítendő. („A keresztényi út Istenhez”, Új kiadás, 2012, nova&vetera kiadó, 2011 és következő oldal)
3 A büszke egy illuzionista valóságban él, mert magát tudatosan vagy nemtudatosan egy beképzelt trónra ülteti és magát egy kis Úristenné teszi. Isten hódolása helyett a saját dicsőítését keresi, Isten szolgálása helyett saját magát helyezi a középpontba, Isten szeretete helyett saját magát szereti. Milyen könnyelműség! „Butaság és büszkeség egy fán terem!”
4 Fil 4,4 Ezdr 10; Mt. 5,8
5 ld. 3