A mai napon ünnepeljük Szent István király ünnepét kápolnánkban, melyet tulajdonképen augusztus 20. tartunk. Egy királyhoz mindig hozzátartozik egy kis történelem is, még akkor is, ha ez a legtöbb embernek itt ismert. A magyar-német kapcsolatok kezdetét a harcos viszályok jellemezték. A Pannónia térségből, ahová a 9. század végén betört be a magyar lovasnemzet, a magyarok félelemben tartották szomszédaikat rablóhadjárataikkal. I. Nagy Ottó győzelme 955-ben volt Lerchfelden. Augsburgnál állította meg ezt a folyamatot.
Géza fia Vajk 994/995, korábbi adatok szerint 985 körül, a passaui védőszent Szent István, protomártír nevére lett keresztelve. A keresztelést valószínűleg a prágai Adalbert püspök végezte. A magyarok megtértek a kereszténységhez.
Ezt az új, békés kapcsolatot jelképezi a két nép között, István herceg és a bajor hercegleány Gizella, a későbbi Heinrich császár testvérének a házassága. A házasság ténylegesen boldog és példa értékű volt. A király békeszerető és igazságos volt, de kemény kézzel is uralkodott. A királyné buzgó és jótékony volt, az az akarat nyilvánult benne meg, hogy a kereszténységet erősítse az országban. Több gyermeknek életet adó édesanyja lett, amelyek közül csak a később szentté avatott Imre herceg (1007-1031) maradt meg, a többi gyermekkorában elhunyt.
István házassága Gizellával történelmi horderejű volt. Gizellának jelentős befolyása volt Istvánra, ami a keresztény meggyőződését illette, és együtt munkálkodtak a Kereszténység kiterjesztésén Magyarországon.
A házasság ezen kívül erősítette a szövetséget a bajor hercegekkel, akik még 991-ben hadjáratot folytattak a magyarok ellen. Ezenkívül befejeződött a nyugati (római) rítus felvétele a kapcsolat elmélyítése a Nyugati egyházzal.
Bajor lovagok és misszionáriusok segítségével erősítette István a még megkérdőjelezett uralkodását a bel- és külpolitikában. Néhány ellenséges törzsi vezetőn és rokonon felülkerekedve a bizánci befolyás ellen is megvédte magát.
Végül jól sikerült a királyi párnak, Istvánnak és Gizellának a két különböző világot összeelegyíteni. 1000 vagy 1001-ben Istvánt apostoli királlyá koronázták Esztergomban a pápai legátus által, így lett a keresztény magyar királyság megalapítója. III. Ottó császár kezdeményezte e koronázást.
Miután a törzsi vezetők ellen érvényesült, megnyitotta a zarándok utat Jeruzsalém felé és egy hospicet is alapított ott. István birodalma konszolidálódott, megalapításra került az Esztergomi egyházmegye, a Pannonhalmi apátságok: Zalavár, Bakonybél és Pécsvárad. A csanádi püspök Sagredo Gerhard segítőkészen állt István rendelkezésére. Odilo, a híres Cluny-i apát Istvánnak a következőt írta: "Az, hogy milyen nagy a szenvedély van a lelkében a szent vallásunk iránt, ezt az egész világ híreszteli."
Kedves hívek!
Mint katolikusok nagyon örülünk, ha egy állam katolikusan van vezetve és megalkotva. Ez a pápák és az egyház által a II. Vatikáni Zsinat előtt, tanított Krisztus királyság. Krisztus a király, nem csak az egyházban, a sekrestyében, hanem a népek nyilvános életében is. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotásnak a 10 parancsolaton kell alapulnia, és figyelembe kell vennie Krisztus és a katolikus egyház tanítását. Aki ezt szeretné jobban megérteni és ebben elmélyülni, az olvassa el Lefebvre érsek úr könyvét a: "Megfosztották koronájától".
Szent István ragyogó példa arra, hogy egy pogány állam lehet katolikus, ha az állam felelős vezeti ezt akarják. Forduljunk tehát minden szent királynőjén, a boldogságos Szűz Márián keresztül Szent Istvánhoz ezzel kéréssel: "Szent István, segíts nekünk és legyél hatalmas közbenjárónk egy katolikus Európáért!"
Ámen
