A mai ünnep az egyház egyik legrégebbi ünnepe. Három bölcs jön a távolból, hogy az újszülött királyt imádja. Izrael nagyjai nem jöttek, hogy üdvözöljék a megváltót. Pogányok jönnek messziről, hogy az Istengyermeket köszöntsék. Így már gyermekkorában kirajzolódik, ami később bekövetkezik: Izrael népe nem fogadja el a Messiást, így az evangéliumot távoli országokban, a pogányoknak fogják lesz hirdetni, a görögöknek, a rómaiaknak, Afrikaiaknak, Európaiaknak, Szíreknek és Kis Ázsiaiaknak.
Elődeink pogányok voltak. Misszionáriusok térítettek meg minket. Nehéz munka volt, sok vért és áldozatot kívánt. Sok keresztény szenvedett mártírhalált.
Istennek hála a rómaiak és a germánok megtértek a katolikus hitre. Ahogy a mai olvasmányban hallottuk, özönlöttek a pogány népek, hogy Isten fényéből kaphassanak és megmenekülhessenek a sötétségtől.
Azokat az ajándékokat, melyeket a pogányok hoztak, megcsodálhatjuk a múlt századok építészeti és művészeti remekműveiben. A csodálatos templomokban, melyeket a szentmise ünneplésére építettek a megváltónak, ahol aranyat és tömjént áldoztak.
Megcsodálhatjuk:
- az aranyból készült szent tárgyakat, mint például a kelyheket, a paténát és a monstranciát.
- a tömjént, melyet a liturgikus szertartásokban ajánlanak fel a legnagyobb királynak és úrnak. (Az oltár és a misekönyve, illetve a pap Incenzállása [füstölése] formájában)
- a mirhát, amellyel a holttesteket balzsamozták, az úr szenvedésére mutat. Akkor is, ha ma már a mirhát nem használjuk, az úr szenvedése mégis tisztán látható a szentmise áldozatban, hiszen a szentmise áldozat az úr keresztáldozatának a vértelen megismétlése. A hívek is az oltár elé hozzák szenvedéseiket, hogy felajánlják az úrnak.
Mit mutat nekünk a három bölcs? Távolról jöttek, nem kímélve a nehézségeket és értékes ajándékokat hoztak. Mekkora Hit, milyen szeretet és odaadás.
Nekünk kedves hívek megadatik, hogy egy kicsit mi is a három bölcs nyomdokába léphetünk. Miközben országainkban, Európában az emberek egyre jobban pogányokká válnak és visszatérnek a sötétséghez, a hitetlenséghez és a rossz erkölcsökhöz, akkor mi sokszor hosszú utakat teszünk meg, hogy megváltónkat imádhassuk.
Kápolnáink szerények de megtalálhatjuk bennük az igazi szentmise áldozatot, így a megváltónkat és méltó módon imádhatjuk Őt. A három bölcs sem a Jeruzsálemi templomban talált az Úrra, hanem egy szerény házban. (Valószínűleg a szent család akkor már nem egy istállóban, hanem egy házban lakott.)
Manapság is hasonló a helyzet: a Katolikusok Magyarországon, akik az Urat méltó módon szeretnék tisztelni, szent hitük szerint, hova mehetnek? Hol találják a hagyomány-hű liturgiát? A bazilikában? Saját plébánia templomukban? Nem. Itt a szerény és kicsi Patrona Hungariae kápolnánkban Budapesten. Vagy Miskolcon egy közösségi Házban, vagy Debrecenben egy családi házban.
Őröljünk tehát kedves hívek a mai Három Király ünnepén. Bátorítsanak minket a három királyok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár hogy odaadóan és igyekezve szolgájuk az Urat. Ne rettenjünk vissza az áldozatoktól, melyek az úrhoz vezetnek, siessünk szívesen ahhoz, aki fényt és életet ad nekünk.
Ámen
