A mai evangélium a Táborhegyre visz minket: a hagyomány szerint ott történt Krisztus színeváltozása. A három apostolt, Pétert Jakabot és Jánost erősíteni kellett mivel a megváltó egyre világosabban beszélt szenvedéseiről. Ismerniük kellett, miért fog szenvedni: a mennyország miatt. Egy keveset megtapasztalhattak belőle: "arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény." [Mt 17,2]
Péter következő szavakat mondja: "Uram, jó nekünk itt." [Mt 17,4] Ez a mi életünkben is így van. Isten mindig megvigasztal minket és így belekóstolhatunk az örökkévalóságba. Érdemes, Krisztus keresztjét viselnünk. A szentföldi zarándokoknak nagy öröm, ha ellátogathatnak a Tábor hegyre. A fennsíkon állva gyönyörű kilátás tárul elénk, minden irányba. A templom belsejében pedig egy festmény ábrázolja a történetet.
A Szentmise
A történteket nagyon jól alkalmazhatjuk a Szentmisére. A Szentmisében is megjelenik Jézus Krisztus. A megdicsőült Krisztus, aki az Atya jobbján ül. Az Úr jobbján és balján Mózes és Éliás jelennek meg. Mózes a törvényt jelképezi, Éliás pedig a prófétákat.A törvény és a próféták igazolják, hogy a Szentmise annak beteljesülése amelyet előre jeleztek és előre mondtak.
A Szentmisében állunk mint Péter és mondjuk: "Uram, jó nekünk itt!"
Egy kicsit részt is veszünk a megdicsőülésből amikor áldozunk. A latin szó communio közösséget, egységet jelent. A Szent Áldozásnál egyesülünk Megváltónkkal.
Az Új Misében ellenben sok minden már nem a katolikus hitből nyeri az inspirációját és így világszerte láthatjuk a katolicizmus hanyatlását.
Lefebvre érsek a következőt mondta:" A legsúlyosabb, legmélyebb és legvégzetesebb gyökere a reformoknak a liturgiareform!"
Nyíltan megmondja Lefebvre érsek a Novus Ordo Missae hibáit: A Szentmise három fődogmáját gyengítették:
- dogma: "...az hogy a misében istennek egy igazi és tényleges áldozat van felajánlva" (Tridenti zsinat) Ennél az áldozatnál egy engesztelő áldozatról van szó.
- dogma: "Az ostya, illetve az áldozat az Krisztus, aki bor és kenyér formájában saját maga jelen van."
- dogma:"A papok és csak ők egyedül a szolgák." (ministri: szolga, itt a felajánló, mégpedig a Szentmise áldozat félajánlója)
Ez a három dogma az Új misében fel vannak vizezve. Vegyük csak a transsubstantiatio-t [átlényegülést], az Úr valóságos jelenlétét kenyér és bor formájában.
Az Új mise és az átlényegülés
Az úrfelmutatás (eleváció) előtti térdhajtás elhagyása.
Lefebvre érsek:" Az Új misében a pap az eleváció előtt (tehát a szent ostya és a kehely felmutatása, miután a pap azokat konszekrálta [átváltoztatta]) nem hajt térdet, ahogy ez a protestánsoknál szokás." Nem hisznek a modernisták Urunk jelenlétében mivel nem hajtanak már térdet?
A kézbe-áldoztatás
Lefebvre érsek: "Ha az a cél, hogy a Szentmiseáldozatból egy sima vacsorát csináljunk akkor viszont érthető a kézbe áldoztatás mivel egy vacsoránál csak kenyeret osztogatnak mint egy megemlékezési jel."
Áldoztatás bárki által
Lefebvre érsek: "A szent ostyákat bárki osztogathatja. A Tridenti Zsinat tisztán definiálta, hogy Urunk a konszekrált ostya legkisebb részecskéjében is jelen van. Mekkora tisztelet hiányban szenvednek akkor azok, akik purifikáció nélkül térnek vissza helyükre, és közben még egy részecske tapad kezükhöz!”
Azok a hívek, akik tényleg hisznek urunk Jézus Krisztus jelenlétében nagyon is tisztában vannak azzal, hogy egy papnak kell a szentostyát kiosztani és hogy semmilyen körülmények között nem áldoznak kézbe.
Lefebvre érsek 1977. március 6-i előadásában Münchenben azt mondta:
"A legsúlyosabb, legmélyebb és legvégzetesebb gyökere a reformoknak a liturgiareform! A Liturgiareform szent vallásunk szívébe döf. Ha a Liturgiareformmal, amely a protestantizmushoz vezet minket, vallásunk, hitünk szívét érintik akkor minden más, automatikusan ebből következik: Hitünket találják el, az erkölcsöt, mégpedig az egyénét, a családét és a társadalomét. Mindet megingatják, ha a Szentmisét megingatják. A Szentmise keresztény kultúránk alapja. Abban az esetben, ha addig megyünk el és leromboljuk a Szent Miseáldozatot majd egy protestáns vacsorával helyettesítjük, akkor az egész keresztény kultúránk össze fog zuhanni, akkor a legmegbízhatóbban, amit fel tud mutatni, a biztos és szolid alapjaiban szét lesz rombolva."
Tudatosítsa Lefebvre érsek szavai bennünk, hogy milyen kincset birtoklunk a tridenti Szentmise megőrzésével. A Megváltó velünk van mint a Tábor hegyen. Szineváltoztatott módon jelen van az oltáron. Méltó imákkal és szertartásokkal tiszteljük.
Mint az apostolok a Tábor hegyen úgy mi is felüdülünk Jézus Krisztus jelenlétével a Szentmisében. Különösen egy ünnepi Szentmise korál énekkel emelhet minket a mennyekbe. Így megerősítve bátran viselhetjük életünk keresztjeit.
Ámen!
HHP. Klaus Wilhelm
