Születésének 200 éves évfordulóját ünnepeljük Don Bosconak, a Torínói fiatalok apostolának. Az elhanyagolt és elhagyott utcagyerekekkel törődött és létre hozott egy szervezetet, mely a mai napig működik. Ezen ünnepi alkalomból, ő lett az idei Jaidhofi fiú gyermektábor patrónusa. Ezért a mai prédikáció, egy rövid összefoglaló Don Bosco életéről lelkiéletünk jobbításához.
Bosco János 1815. augusztus 16-n született a Torinó melletti Becciben. Szegény körülmények között nőtt fel, édesapját korán elvesztette. Édesanyja hívő, szorgalmas parasztasszony volt, ezen kívűl bölcs nevelő. Így lett a kicsi Jánosból nagy, híres férfi, egy szent.
Az első álom fiatal korában
Már kilenc éves korában látomásai voltak álmában Jánosnak, melyek felkészítették későbbi feladataira.
Az első álmában egy vidám fiúcsoportban látta magát. Nevettek, viccelődtek és játszottak, néhányan viszont kátomkodtak is. Ezt János lökdösésekkel és ütésekkel próbálta megakadályozni. Hirtelen egy előkelően öltözött férfit látott. Fehér kabátban volt, az arca ragyogott. Megparancsolta neki, hogy álljon a fiú csapat élére és azt mondta: „Ne ütésekkel hanem gyengédséggel és szeretettel szerezzél magadnak barátokat. Kezd el őket a bűn rondaságáról és az erény szépségéről tanítani." János azt kérdezte: "Ki Ön, hogy ilyen lehetetlent kér tőlem?" Nem, nem volt lehetetlen, amit a férfi kért tőle és aki felfedte magát mint a megváltó.
A második álom
Ezután a Szűzanya jelent meg neki álmában, csodálatosan és méltósággal. Kegyesen megfogta János kezét és elvezette egy vadállatok csapatához. Kutyákhoz, macskákhoz, medvékhez, kecskékhez és más állatokhoz. A Szűzanya azt mondta: "Ez a tevékenységi területed, itt kell működnöd. Légy alázatos, erős és bátor." Hirtelen azt látta, hogy a vadállatok elváltoztak, szelídek és kedvesek lesznek, mint a bárányok. Ez az álom készítette fel Bosco Jánost jövőbeli munkájára, hogy az elhanyagolt Torinói utcagyerekekkel foglalkozzon.
Különleges elhatározása volt már gyermek kora óta: "Pap szeretnék lenni!" Mivel nem volt pénze a tanuláshoz, kapott egy helyet a Chieri papneveldében. De a szállását és ellátását saját magának kellett fizetnie. Ezért különböző kézműves műhelyekben dolgozott, és különböző szakmákat tanult ki. Szabó, lakatos, asztalos. Nagyon jól jöttek ezek a foglalkozások később, amikor a gyerekekkel foglalkozott.
1841-ben, papszentelése után Torinóba ment továbbképzésre. 1841. december 8-n, Mária szeplőtelen fogantatása ünnepén egy jelentős esemény részese volt. Amikor a sekrestyében a szentmiséhez öltözködött, észrevette, hogy a sekrestyés egy szegény, rongyokba öltözött fiút zavart ki a sekrestyéből. Don Bosco visszahívta és elbeszélgetett vele. Szülők nélkül nőtt fel, nem tudott sem írni sem olvasni, semmilyen vallási neveltetésben nem részesült. Így rögtön elkezdte a tanítását és a fiú hamarosan barátait is elhozta.
Az utca- és szegény munkásgyerekek csapata hétről hétre növekedett és így lett Don Bosco helyzete egyre nehezebb. Mindenhonnan elzavarták Don Boscot és a gyerekeket, senki nem akarta hallgatni a hangoskodásukat és kellemetlenségüket eltűrni. Néhány hónapon bellűl több mint 400 gyermek gyűlt össze. Sok kísérlet után végül sikerült neki egy telket szereznie Torinó - Valdoccóban.
Felépítette a "Szalézi Ferenc” templomot és egy iskolát tanulóhelyekkel. A legtehetségesebbeket tanítókká képezte ki. A Valdoccoi gyermekfalu mintaképpé vált a hasonló kül- és belföldi létesítményeknek.
Meg kell említenünk, hogy az akkori idők eléggé változóak és veszélyesek voltak politikai szempontból, különösen a forradalmi és egyházellenes események következtében.
Az 1853-1857 közötti időszakban többször is gyilkosságot kíséreltek meg Don Bosco ellen. Ezért szervezete folyamatossága miatt Don Bosco megalapítja a Szalézieket. 1888-ban halt meg.
A Jaidhofi színdarabunknál eljátszunk néhány eseményt Don Bosco életéből.
- Az első felvonás a Torinói Ferencestemplom sekrestyéjében játszódik 1841. december 8-n és Don Bosco első kapcsolatát mutatja be egy utcagyerekkel, Bartolomeo Garellivel.
- A második felvonás egy kórház betegszobájában játszódik. Don Bosco komolyan megbetegedett és alig adtak reményt orvosok az életben maradására. A szobája előtt "egészségesre imádkozzák" védencei.
- A harmadik felvonásban tervei miatt két pap megkísérli Don Bosco beszállítását egy bolondok házába. Ez a jelenet sok viccre ad anyagot a szerepben.
A színdarab jelenetei nagyon vidáman lettek alakítva, úgy hogy a fiúknak nagy vidámságot fog okozni. Don Bosco élete nagyon jó példát ad nekünk. Hihetetlenül sokat tett a fiatalokért és számtalan emberen segített. Persze ez egy nehéz és tüskékkel teli út volt. Bátorítson minket ez a példa, hogy manapság a liberalizmus idejében mi is a tüskékkel teli katolikus utat járjuk a Szűzanyával az oldalunkon, ahogy Don Bosconak megmutatta álmában. Sok gyümölcsöt fog teremni Isten országának.
Ámen
