"A legsúlyosabb, legmélyebb és legvégzetesebb gyökere a reformoknak véleményem szerint a liturgiareform" (Marcel Lefebvre érsek)"Kedves testvérek!
A fent említett idézet Lefebvre érsektől származik, amely 1977. március 6-án hangzott el egy müncheni előadásán. Az, hogy a szentmisének milyen jelentős szerepe van, azt a következőkben halhatjuk:
"A legsúlyosabb, legmélyebb és legvégzetesebb gyökere a reformoknak véleményem szerint a liturgiareform mivel ez pontosan szent vallásunk szívébe talál. Ha a liturgiareform által, amely a protestantizmushoz vezet minket, vallásunk szívéhez, hitünk szívéhez nyúlik, akkor minden más magától következik be. Akkor eltalálták hitünket, az egyén erkölcsét, a család erkölcsét és a társadalom erkölcsét. Mind ezt találat éri, ha a szentmisét eltalálják. A szentmise keresztény kultúránk alapja.Ha odáig jutunk, hogy a szentmisét szétromboljuk és egy protestáns úrvacsorával helyettesítjük, akkor egész keresztény kultúránk esik szét, a legmegbízhatóbb, amit felmutathat, szilárd alapjaiban rombolják le."
Milyen igaza van alapítónknak e felismeréseiben. Mennyire érezhetjük kultúránk hanyatlását. Mennyire érzékelhetjük a családokban az erkölcs változását. Mennyire érezhetjük az erkölcs megváltozását társadalmunkban.
A legutóbbi rémhírt az "Die Presse" osztrák napilap címoldalán olvashattuk: "örökbefogadási jog azonos nemű pároknak". Alatta:
"A legfelsőbb bíróság eldöntötte, hogy a gyerekek örökbefogadásánál nem szabad különbséget tenni a homo- és heteroszexuális párok közt." A cikk első mondata:" A tilalom, hogy azonos nemű párok gyereket fogadhassanak örökbe esett!"
Tulajdonképpen a napnyugati kultúra összeomlását tapasztalhatjuk ma, istenképével, emberképével és minden keresztény értékével együtt.
De mi is a keresztény napnyugat?
Theodor Heuss, a német szövetségi köztársaság [NSZK] első államelnöke (1949-1959) egy híres mondattal jellemezte a keresztény napnyugat fogalmát: "három domb van, ahonnan a napnyugat kezdetét vette: a jeruzsálemi Golgota, az athéni Akropolisz és a római Capitol."
Európa a görög-római kultúrán és civilizáción épült fel, és Golgotán. Mi katolikusok ezalatt Krisztus kereszthalálát értjük és ettől elválaszthatatlanul a szentmiseáldozatot, mint Krisztus kereszthalálának vértelen bemutatását emlékezetül a Golgotára.
Lefebvre érsek előadásában továbbá mondja:
"Mi is a szentmise? Mindig emlékezetünkbe kell idéznünk, amit az egyház mindig tanított és amit különösen a tridenti zsinat határozott meg örökre időkre. A tridenti zsinat dogmatikus zsinat volt és azt tanítja, hogy a szentmiseáldozat a keresztáldozat vértelen megismétlése de mégis ugyanaz mint a keresztáldozat. Ez a keresztáldozat ismételődik oltárainkon... ez a szentmiseáldozat."Kedves hívek!
Nem tudjuk és nem lehet a katolikus szentmiséből az áldozatot eltörölni és ezáltal egy protestáns úrvacsorává degradálni. Egy felhígított, minden kötelezettségek nélküli gyülekezés, vallásos színezettel. Egy sima étkezési összejöveteli élmény. Nem. Ez nem lehetséges.
- Keresztény kultúránk megkérdőjeleződne és elpusztulna. Minek akkor a sok csodálatos főoltár, a pazar plébániatemplom és székesegyház? Minek a fénypontok az egyházzenében, festészetben és építészetben? Minek? Ezek nem hitünkből, szeretetünkből a kereszthez, a megváltónkhoz fakadtak az oltáron? A megváltóhoz, aki a átváltoztatásnál leszáll az oltárra és misztikus módon ismét megismétli keresztáldozatát. Lefebvre érsek mondja:
" ... nem lehet a keresztáldozatról lemondani, anélkül, hogy ne romboljuk le teljes keresztény kultúránkat." - Ehhez jön még a személyes spiritualitás, melyet minden katolikus a szentmiseáldozatból merít. Mit tanul a buzgó lélek aki reszt vesz a szentmisén? Krisztus szeretetén elmélkedik, aki feláldozza magát értünk. Minden katolikus az úr szavaival nő fel a szentmisében: "Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért." [Ján 15,13]"
Ez nagy kihívás: ennyit tett a megváltó értem és én mit teszek érte? Megváltoztatom az életemet? Viselem a saját keresztemet az életemben? Az iskolában, munkában, hétköznapi és családi életemben? Vagy talán menekülök a kereszt elöl mint az ördög a szenteltvíz elöl? Szükséges talán, hogy Jézus nekem is azokat a szavakat mondja mint Péternek, amikor vissza akarta tartani az Urat a bekövetkező szenvedéstől? Péter azt mondta: "„Isten mentsen, Uram!" Jézus válaszolt:"Távozz tőlem, sátán! ........, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak.” [Mt 16,22]
"Ez a karakterisztikus különbség katolikus és protestáns közt. A protestánsok szerint: az urunk Jézus már mindent megtett, nekünk semmit nem kell már hozzátenni. ... Mi katolikusok viszont azt mondjuk, hogy folytonos harcban kell lennünk és folyamatosan fel kell áldoznunk magunkat. Ebben áll életünk nagysága, Jézus Urunkkal együtt. Jézussal együtt lettünk keresztre feszítve, viseljük a keresztet, követjük Őt. Ez a katolikus élete, ez annak az élete, akinek hite van Jézus Krisztusban, akinek hite van a szentmiseáldozatban."
Így fogadjuk Urunk végtelen szeretetét a szentmiseáldozatban. Ez a szeretet, miután magunkhoz vettük a szent áldozatot, égjen bennünk tovább otthon, a családi tűzhelynél is. Erre és az áldozatra emlékeztetnek minket az otthoni keresztek, melyekkel lakásunkat díszítjük. Máriával a kereszt alatt. Ez a katolikus spiritualitás, lelkiség.
Érthető tehát, hogy az egyház felelős vezetői a protestánsokkal és még a muszlimokkal is összekacsintanak, majd templomokat bocsátanak használatba vételre a részükre, de még Buddhista meditációhelységeket is berendeznek? Nem veszítették el ezek a püspökök, papok, kolostorok a spiritualitásukat (hitüket) a szentmiseáldozat iránt el?
De, elveszítették és az Új misével élnek egy más világban, amely már nem a katolikus hit és a katolikus szellemiséget jellemezi.
Milyen hatalmas kincset kaptunk mi katolikusok a szentmiseáldozattal! A szentmise a katolikus egyház és minden katolikus lelkisége és alapítónk, Lefebvre érsek kívánsága szerint ez különösen a Szent X. Piusz Papi testvériség lelkisége.
Végezetül álljon itt Julien Green verse egy felvidéki magyar ember fordításában www.magveto.sk oldalról:
Jézus elítéléseAz Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Ha csak egyedül volnék a világon,
És az Isten elküldené egyszülött Fiát,
Hogy megfeszítsék értem
S, hogy engem megváltson:
Vajon ki ítélné, ki vádolná, ki ostorozná,
Keresztre értem ki erőszakolná...?
Egy percig sem kétlem - az én volnék.
Biztos állítom: mindent mesterien végeznék.Tanítványt kerestek,
Ha Júdásra volna szükség, vagy arcát leköpdösni
Nézzetek énrám!
Ha római helytartó szerepét bíznák rám,
Aki kihallgatná,
Vagy a katonáét, aki megvetné, s gúnyolná,
Itt vagyok én!
Én mindezt nem utálnám...
Aki elárulná?
Ne keressetek, itt vagyok! Csinálnám...
De ha tanítványt kerestek,
Aki szeretné...?
Óh, legszomorúbb
S legérthetetlenebb titok!
Tudjátok meg hát:
A szerető tanítvány is én lennék!
Ámen.
