A szeptember az angyaloknak szentelt hónapnak számít Szt. Mihály főangyal szeptember 29-i ünnepével. Októberben van még az őrangyalok ünnepe, 2-án, és Rafael főangyalé, 24-én. Ez utóbbival az Ószövetségben, Tóbiás könyvében találkozhatunk, és ennek kapcsán az angyalok jelentőségére szeretnék rámutatni. Tóbiás könyve családregényként olvasható, és igen tanulságos az Istennek tetsző élet, valamint az angyalok tevékenységének vonatkozásában.
A középpontban Tobit áll. Ő az egyike azon izraelitáknak, akiket elhurcoltak szülőföldjükről Szamária Kr. e. 722-ben történt lerombolása előtt vagy után, és száműzetésbe vittek Asszíriába. Egy más hitű környezetben Tobit erős hitű és istenfélő embernek bizonyult. Népéből sokan felveszik a pogány hagyományokat, de ő hithű marad. Betartja vallása előírásait és jótetteket cselekszik. Asszíria uralkodója jóindulattal volt iránta és kereskedelmi tevékenységével jólétbe került.
Az uralkodó halála után a kegyetlen Szanherib király következett a trónon és háborút kezdett a szomszédos Médiával. Hadi kudarcok után dühét a ninivei zsidóságon vezette le. Az asszírok a zsidókat sanyargatták, agyonverték és a halottakat halálos ítélet terhe alatt nem volt szabad eltemetni. A jámbor Tobit ellenállt a parancsnak és eltemette a halottakat éjszakánként. Feljelentették és menekülésre kényszerült, vagyonát elkobozták.
Egy napon Szanherib királyt meggyilkolják saját fiai és Tobit visszatérhet Ninivébe. Felesége, Anna, és fia, Tóbiás, örültek, hogy visszatért hozzájuk.
Amikor ismét egy agyonvert halott fekszik az utcán, Tobit éjszaka odamegy és eltemeti. Amikor fáradtan leül és nekitámaszkodik egy falnak, egy veréb a szemébe pottyantja ürülékét. Tobit erre megvakul, és szerencsétlensége miatt a szomszédai, sőt még felesége is kigúnyolják, mintha Isten őt jótetteiért megbüntette volna. Tobit szomorú és sír, sőt kéri Istent, hogy engedje meghalni, de mindeközben megőrzi hitét és jámborságát.
Magához hívja fiát, Tóbiást, hogy még tanítson neki néhány dolgot.
„Fiam, légy mindig hű az Úrhoz. Ne vétkezz, és ne szegd meg a parancsait. Egész életedben a jót tedd, és ne járj az igazságtalanság útjain.” ... „Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el arcodat a szegénytől soha, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled.” [Tób 4,5-7]
Tobit most elküldi fiát egy rokonhoz Médiába, hogy hozza el azt a pénzt tőle, amit annak idején üzleti útjain otthagyott. Egy Azariás nevű férfi felajánlotta, hogy elkíséri Tóbiást e veszélyes úton. Búcsúzáskor Tobit így szólt: „Az Isten, aki az égben lakik, oltalmazzon benneteket idelent és vezéreljen vissza szerencsésen, jó egészségben. Az ő angyala kísérjen és védjen benneteket, fiam!” [Tób 5,17] Anélkül, hogy sejtette volna, a kísérő ténylegesen egy angyal volt, emberi alakban.
Amikor utazásukon Tóbiás a Tigris folyóban fürdik, egy nagy hal megpróbálja a mélybe húzni. Az angyal biztatására Tóbiás megragadja a halat és partra húzza. Az angyal utasítására a hal szívét, máját és epéjét gondosan megőrzi.
Amikor a rokonokhoz Ekbatanába érnek, azok szívesen fogadják őket. A ház leányát, Sárát, miután az angyal megszabadította egy démontól, Tóbiáshoz adják feleségül.
A menyegző után Tóbiás újdonsült feleségével és hű kísérőjével együtt, gazdag hozománnyal tér vissza Ninivébe szüleihez, akik már nagyon aggódtak fiuk hosszas elmaradása miatt.
Az angyal utasítására Tóbiás apja szemére keni a halepét, akinek szeméről a fehér foltok leválnak, és aki így visszanyeri látását. Tobit fia nyakába borul, és könnyek közt mondja: „Áldott legyen az Isten. Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a neve mindörökké. Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást.” [Tób 11,14–15]
Örömmel köszönti menyét, Sárát, és most itthon is menyegzőt tartanak.
A hűséges kísérőt apa és fia a hozott vagyonnak felével akarják megjutalmazni. Ő azonban félrehívta őket és így szólt: „Dicsőítsétek Istent ... és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. … Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fönséges színe elé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat. ... Rafael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen. ... Dicsőítsétek ezért az Urat a földön, és adjatok hálát Istennek. Most visszatérek ahhoz, aki küldött.” [Tób 12,6–20]
Erre Tobit hálaéneket zeng (Tób 13). „Hatvanhét éves volt, amikor megvakult. Gyógyulása után nagy jómódban élt, jótékonykodott, és nem szűnt meg dicsőíteni Istent és magasztalni nagyságát.” [Tób 14,2]
Tóbiás könyve az Ószövetségből sok tanításnak a forrása számunkra.
Hívjuk gyakran, sőt naponta segítségül a szent angyalokat, különösképp Szt. Mihály főangyalt, Szt. Rafael főangyalt és az őrangyalunkat. Aquinói Szt. Tamás a Summa Thelogiae-ben megerősíti az egyházi tanítást a következőképp: „az egyes emberek őrzésére egyes angyalok rendeltetnek” („singulis hominibus singuli angeli ad custodiam deputantur” STh I q113 a2 c).
Így tehát joggal állapíthatjuk meg: az angyalok mellettünk állnak és segíteni akarnak nekünk korunkban, az újpogányság közepette a hitért folytatott harc korában. Segítségükkel megfelelhetünk Tobit példájának, és megállhatjuk helyünket a hithűségben, a hagyományos szentmiseáldozat melletti kitartásban, a modernizmus és liberalizmus elleni harcban, a jámborságban és a felebaráti szeretetben.
Az uralkodó halála után a kegyetlen Szanherib király következett a trónon és háborút kezdett a szomszédos Médiával. Hadi kudarcok után dühét a ninivei zsidóságon vezette le. Az asszírok a zsidókat sanyargatták, agyonverték és a halottakat halálos ítélet terhe alatt nem volt szabad eltemetni. A jámbor Tobit ellenállt a parancsnak és eltemette a halottakat éjszakánként. Feljelentették és menekülésre kényszerült, vagyonát elkobozták.
Egy napon Szanherib királyt meggyilkolják saját fiai és Tobit visszatérhet Ninivébe. Felesége, Anna, és fia, Tóbiás, örültek, hogy visszatért hozzájuk.
Amikor ismét egy agyonvert halott fekszik az utcán, Tobit éjszaka odamegy és eltemeti. Amikor fáradtan leül és nekitámaszkodik egy falnak, egy veréb a szemébe pottyantja ürülékét. Tobit erre megvakul, és szerencsétlensége miatt a szomszédai, sőt még felesége is kigúnyolják, mintha Isten őt jótetteiért megbüntette volna. Tobit szomorú és sír, sőt kéri Istent, hogy engedje meghalni, de mindeközben megőrzi hitét és jámborságát.
Magához hívja fiát, Tóbiást, hogy még tanítson neki néhány dolgot.
„Fiam, légy mindig hű az Úrhoz. Ne vétkezz, és ne szegd meg a parancsait. Egész életedben a jót tedd, és ne járj az igazságtalanság útjain.” ... „Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el arcodat a szegénytől soha, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled.” [Tób 4,5-7]
Tobit most elküldi fiát egy rokonhoz Médiába, hogy hozza el azt a pénzt tőle, amit annak idején üzleti útjain otthagyott. Egy Azariás nevű férfi felajánlotta, hogy elkíséri Tóbiást e veszélyes úton. Búcsúzáskor Tobit így szólt: „Az Isten, aki az égben lakik, oltalmazzon benneteket idelent és vezéreljen vissza szerencsésen, jó egészségben. Az ő angyala kísérjen és védjen benneteket, fiam!” [Tób 5,17] Anélkül, hogy sejtette volna, a kísérő ténylegesen egy angyal volt, emberi alakban.
Amikor utazásukon Tóbiás a Tigris folyóban fürdik, egy nagy hal megpróbálja a mélybe húzni. Az angyal biztatására Tóbiás megragadja a halat és partra húzza. Az angyal utasítására a hal szívét, máját és epéjét gondosan megőrzi.
Amikor a rokonokhoz Ekbatanába érnek, azok szívesen fogadják őket. A ház leányát, Sárát, miután az angyal megszabadította egy démontól, Tóbiáshoz adják feleségül.
A menyegző után Tóbiás újdonsült feleségével és hű kísérőjével együtt, gazdag hozománnyal tér vissza Ninivébe szüleihez, akik már nagyon aggódtak fiuk hosszas elmaradása miatt.
Az angyal utasítására Tóbiás apja szemére keni a halepét, akinek szeméről a fehér foltok leválnak, és aki így visszanyeri látását. Tobit fia nyakába borul, és könnyek közt mondja: „Áldott legyen az Isten. Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a neve mindörökké. Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást.” [Tób 11,14–15]
Örömmel köszönti menyét, Sárát, és most itthon is menyegzőt tartanak.
A hűséges kísérőt apa és fia a hozott vagyonnak felével akarják megjutalmazni. Ő azonban félrehívta őket és így szólt: „Dicsőítsétek Istent ... és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. … Tudjátok meg hát, hogy amikor imádkoztatok, te meg Sára, kéréseteket az Úr fönséges színe elé vittem és felolvastam. Éppen úgy azt is, hogy eltemetted a halottakat. ... Rafael vagyok, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen. ... Dicsőítsétek ezért az Urat a földön, és adjatok hálát Istennek. Most visszatérek ahhoz, aki küldött.” [Tób 12,6–20]
Erre Tobit hálaéneket zeng (Tób 13). „Hatvanhét éves volt, amikor megvakult. Gyógyulása után nagy jómódban élt, jótékonykodott, és nem szűnt meg dicsőíteni Istent és magasztalni nagyságát.” [Tób 14,2]
Tóbiás könyve az Ószövetségből sok tanításnak a forrása számunkra.
- Milyen felemelő Tobit hithűsége és jámborsága egy pogány környezetben – milyen bátorítás ez nekünk, akik hasonló körülmények között élünk, liberális társadalomban és az egyház krízisének idején
- Milyen szép a családtagok közti gyengéd kötelék és bensőséges szeretet! Lelkesítő megvalósulása ez a 4. parancsolatnak: „Tiszteld atyádat és anyádat.”
- Milyen tanulságos a hit, amely a felebaráti szeretet cselekedeteiben igazolódik!
- Milyen tartalmas az erényekre vonatkozó tanítás: hit, remény, szeretet, igazságosság, okosság, bátorság, mértékletesség, szelídség és alázatosság stb.
- Milyen vigasztaló az angyalok tevékenysége, amely itt Rafael főangyal kapcsán mutatkozik meg! Az angyalok viszik imáinkat Isten színe elé, mellettünk állnak, ha jót teszünk; kísérnek minket utainkon; segítenek minket, tanácsot adnak nekünk, és kigyógyítanak minket egynémely betegségből.
Összefoglalás:
Hívjuk gyakran, sőt naponta segítségül a szent angyalokat, különösképp Szt. Mihály főangyalt, Szt. Rafael főangyalt és az őrangyalunkat. Aquinói Szt. Tamás a Summa Thelogiae-ben megerősíti az egyházi tanítást a következőképp: „az egyes emberek őrzésére egyes angyalok rendeltetnek” („singulis hominibus singuli angeli ad custodiam deputantur” STh I q113 a2 c).
Így tehát joggal állapíthatjuk meg: az angyalok mellettünk állnak és segíteni akarnak nekünk korunkban, az újpogányság közepette a hitért folytatott harc korában. Segítségükkel megfelelhetünk Tobit példájának, és megállhatjuk helyünket a hithűségben, a hagyományos szentmiseáldozat melletti kitartásban, a modernizmus és liberalizmus elleni harcban, a jámborságban és a felebaráti szeretetben.
Amen
